Miért olvassuk a Szentírást ébredéskor? (negyedik szokás)

Üdvözöllek Testvérem,

Kicsit tovább haladunk sorozatunkban a reggeli rutinról és a jó szokások felvételéről lelki fejlődésünk érdekében.

Csörög az óra… Kivered az álmot a szemedből lassan, de biztosan, majd kinyitod a szemedet… Kikelsz az ágyból, és egy hírközlési forrásba olvasol bele mobilodon vagy a közösségi hálózaton, vagy pedig elkezded olvasni a… Szentírást!

Ez egy kitűnő döntés ?

Megértetted, ma a kérdés így hangzik: mit olvasol reggel elsőnek?

A világ híreit vagy Isten Országáét? Egyáltalán nem azt mondom ezzel, hogy nem kell követni bolygónk eseményeit, hanem hogy ne felejtsünk el tájékozódni ARRÓL IS, és ELŐSZÖR ARRÓL, amit Isten mond.

Mit akar mondani? Mit érez? Mi van kilátásban nála? És főleg: Ki Ő? Mindez Igéjében található meg. Vedd úgy a Szentírás olvasását, mint egy kincskeresést, hogy a bölcsesség kincseit és a mindennapokhoz szükséges erőt merítsd benne.

„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.” (Zsoltárok 119,162)

A negyedik szokás tehát: „Isten Igéjének mindennapi olvasása”

Merüljön el benne tekinteted, amint a zsoltáros jól kifejezi:

„El vagyok ragadtatva attól, amit elrendelsz, ott találok jó tanácsra.” (Zsoltárok 119,24)

és: „Kezeid megalkottak és megerősítenek, add hogy megértsem és megtanuljam parancsolataid.” (Zsoltárok 119,73)

Semmi nem ér fel minden bölcsesség forrásának forrásával: a Szentírással!

Arra hívlak, imádkozz velem: „Uram, köszönöm Igédet, ami jót tesz, gyógyít, és betölt. Segíts, hogy minden nap olvassam és tettekre váltsam Igédet. Engedd meg, hogy megértsem mélységeiben, s így kincsekre bukkanjak benne reggeli utamon. Áldott legyen neved. Ámen”.

Köszönöm, hogy vagy!