Miért is panaszkodnál?
„Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki az ő orcájának szabadításáért. Istenem! Elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.” (Zsoltárok 42,6-7)
Talán te is olyan vagy, mint én: Gyakran tesszük fel Istennek azt a kérdést, hogy „miért?”.
- Miért történt ez velem?
- Miért ez a betegség?
- Miért ez a szenvedés?
- Miért ez a megpróbáltatás?
- Miért ez a magány?
Úgy gondolom, jogosak ezek a becsületes és őszinte kérdések Isten előtt. Szenvedünk és tudni akarjuk okát.
Gyakran azonban Isten nem ad kimerítő választ, ilyenkor csüggedten és lehangoltan magunkban őrlődünk kérdéseinkkel.
Maga Dávid írta: „Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsoltárok 43,5)
Amikor a lélek levert, az külsőleg is megnyilvánul: Panaszok, siralmak, mint például: „Nem vagyok boldog, életem mit sem ér, minek is éljek tovább?” Ám jegyezd meg jól: A probléma nem oldódik meg azzal, hogy keseregsz. Ellenkezőleg, csak kilátástalanabbá válik.
Íme, egy szentírási rész, remélem, annyira bátorítani fog téged, mint engem bátorít: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában. És felelt nekem az Úr, és mondta: Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jönni, nem marad el!” (Habakuk 2,1-3)
Isten azt válaszolja panaszodra, hogy ígéretei biztosak...! És ha az Úr valamit megígért, az minden kétségen kívül megvalósul. Amint Sandro írta nekem: „Felhagyok a panasszal, mert Istenem mindent kezében tart.”
