Miért is csüggednél?

Üdvözöllek Testvérem,

Mától kezdve egy héten át a 42. Zsoltár 6. és 7. versébe tekintünk majd be. Meg fogjuk látni, miként nézzünk szembe a csüggedéssel, és milyen haditervvel lát el minket a Szentírás, hogy kimásszunk belőle.

„Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki az ő orcájának szabadításáért. Istenem! Elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.” (Lásd Zsoltárok 42,6-7)

Ez a szentírási rész, csakúgy mint mindegyikünkben, bennem is felvet egy kérdést: „Miért csüggedsz el lelkem…?” Szakíts időt arra, hogy elgondolkozz rajta, és megválaszolj erre a kérdésre…!

Jól tesszük, ha odafigyelünk, hol is járnak gondolataink. Jómagam rendszeresen figyelek rá. Jó távolságot tartani saját gondolatmenetünktől, és feltenni magunknak a kérdést: Miért gondolom így? Tényleg helyesen gondolom?

A Szentírás így szól hozzánk: „Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván!” (Lásd Zsidók 12,3)

Ne hagyd, hogy a csüggedés befészkelje magát lelkedbe! Jézus mindent elviselt, még a csüggedést is, hogy ma legyőzzük a csüggedés kísértését, s ne adjuk fel a harcot. Amikor az élet elkedvetlenít, Isten így szól hozzád: „Bátorság”…!

„Bátorság”…! Ugyanezt a szót intézte hozzám valaki, amikor egy magas hegyet próbáltam megmászni; s ez a szó segített, hogy előrehaladjak.

A mai napon, ha esetleg senki más nem mondaná, akkor én szeretném mondani neked, Testvérem: Bátorság! Menj előre, tarts ki, érj célba…! BÁTORSÁG…!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!