Merj válaszolni a hívásra!

Üdvözöllek Testvérem,

Bezárjuk ezt a hetet, ami arra bíztatott, hogy „merjünk”.

• Merjünk azzá lenni, akinek Isten akar, Isten vágya szerint!
• Merjük követni Isten hívását, akaratát!
• Hagyjuk magunk mögött azt, ami visszatart s megakadályoz abban, hogy továbbmenjünk!

Nadia a következő tanúságtételt küldte nekem: „Egyik üzeneted így szólt: „Isten használni fog téged valaki életében”. És valóban, másnap felhívott egy barátnőm, akiről két éve nem hallottam már. Bevallotta, erős indíttatást érzett, hogy felhívjon. A válás határán állt, kétségbeesve, és még az öngyilkosságra is gondolt. Aznap imádkoztam érte. Megvigasztaltam, s más keresztényektől is kértem érte imát. Azóta rendbejött párkapcsolata, feliratkozott az Egy Csoda Minden Nap-ra, és templomba is jön.”

Néha azt képzeljük, hogy Isten hívására válaszolni és akaratát megtenni annyi, mint:

• dobogón énekelni,
• hirdetni Jézust az utcán,
• vagy templomban prédikálni…

Mindez persze jó, mivel azonban látványosabbak, azt hisszük, hogy más mód már nem is létezik. Pedig a „hívás” nem jár elengedhetetlenül együtt „hírnévvel” és „láthatósággal”.

Válaszolni a hívásra azt jelenti, hogy szeretetből és engedelmességből megteszed, amit az Úr kér tőled. „Felelt Jézus és mondta neki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet. És az én Atyám szereti őt, hozzá megyünk és nála lakozunk.” (János 14,23)

Isten hívására válaszolni annyit jelent, hogy egyszerűen megteszed, amit szívednek sugall, ott, ahol vagy, és akivel vagy. Áldom az Urat, hogy azt a küldetést adta Nadia számára, hogy segítsen ezen az asszonyon. Isten dicsőségének eszköze volt engedelmessége- és felebaráti szeretete által.

Arra bátorítalak, szeresd ma felebarátodat:

• Végy valakit karjaidba!
• Buzdítsd a templomban valamelyik testvéredet!
• Bíztass valakit, például lelkipásztorodat!

Szeress… egész egyszerűen!

Köszönöm, hogy vagy!