Maga Isten gratulál neked!
Istennek nincs különösebben szüksége ránk… Inkább nekünk van rá szükségünk…! Mégis arra hív, hogy együtt dolgozzunk és „kéz a kézben” munkálkodjunk vele, hogy az emberek megismerjék Őt, az egy igaz Istent… Ráadásul örül, amikor neki dolgozunk, amint a talentumokról szóló példabeszéd elmondja:
„Jól van jó és hű szolgám, kevésben voltál hű, sokat bízok rád ezután; menj be a te uradnak örömébe!” (Máté 25,21)
A gazda elégedettségének ad itt hangot, megdicsérvén ugyanakkor szolgálóját. Még arra is hívja, hogy osztozzon örömében… talán egy vacsorán… vagy egy külön a tiszteletére rendezett ünnepségen, hogy köszönetet mondjon neki és megjutalmazza…?
Most pedig hozzád fordulok… Milyen érzés fogott el, amikor:
- Átment gyermeked az érettségin, amire olyan keményen készült…
- A zsűri különdíját kapta meg unokahúgod, miután oly sokat gyakorolt a zongorakoncertre...
- Keresztgyereked dobogóra jutott, miután annyit edzett a teniszbajnokságra…
Őszintén… Nem csordultak-e könnyek a szemedből a meghatottságtól, nem fogott-e el a büszkeség...? Istenre ugyanez áll fenn: Erőfeszítéseid, állhatatosságod az Ő szolgálatában, ezek a „kis dolgok”, amikben folyton hű vagy Testvérem, örömet szereznek Istennek, és büszke rád. Ébredjen ma benned indíttatás arra, hogy teljes szívedből a legjobbat add magadból mindig, minden adandó alkalommal!
„És amit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” (Kolossé 3,23)Ettől minden más...! Igazabb lesz az indíttatásod a tökéletességre való törekvésben… Várd, hogy maga Isten gratuláljon neked: „Büszke vagyok rád Testvérem, gyermekem. Nekem szeretnél tetszeni mindabban, amit teszel. A legjobbat adod nekem magadból…! Remek…!”
Szereti Isten, amikor gyermekei odaszentelik neki az életüket. Arra buzdítalak, kínáld fel neki azt, ami a legjobb benned és az életedben… (Lásd Róma 12,1) Ez az, ami elnyeri a tetszését...!
Légy áldott odaadó szívedért...!
