Kire szeretnél hasonlítani, Testvérem?

Üdvözöllek Testvérem,

Gondoltál-e már sok kisfiú álmára…?

Akiknek jó édesapjuk volt (és sajnálom, ha nem áll ez rád fenn), csak egy valamire vágytak gyermekkorukban: Édesapjukra hasonlítani…! Olyanná válni, „mint apa”: Széppé, erőssé, okossá…! Ugyanazt a mesterséget művelni, „mint apa”, ugyanazt a sportot űzni, „mint apa” stb.

Testvérem, mint Isten gyermekei, normális, hogy te és én szeretnénk rá hasonlítani. Ő tényleg jó Atya. A tökéletes Atya. Ha figyelmesen megnézzük jelentős jó tulajdonságait, mi sem természetesebb, minthogy hasonlítani akarjunk rá…!

Ezek azonban csak példák páratlan jellemére… Van úgy, hogy emberi természeted meglephet, és „rossz jellemed” felüti a fejét, pedig már azt hitted, hogy megváltoztál… Mint mondja a szólás: „Kutyából nem lesz szalonna.”

El ne csüggedj, Testvérem…! Akármilyen erőfeszítést is tégy, akárhogy is igyekezz, hogy mennyei Atyádra hasonlíts, hiszem, hogy át fogsz formálódni Isten képmására.

A Szentírás biztosít ugyanis téged:

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” (2 Korinthus 3,18)

Az átváltozás e műve nem a tiéd, hanem Isten viszi végbe benned Lelke által. Minél több időt töltesz majd jelenlétében, annál jobban fogsz rá hasonlítani…! Aki hozzá igazodik, rá hasonlít…!

Látod, mivel Isten tudta, hogy saját erődből nem hasonlíthatnál rá tökéletesen, ő maga gondoskodott erről a szükségletről, döntő fontosságú küldetést adván a Szentléleknek: Azt, hogy téged képmására változtasson át. Testvérem, úton vagy afelé, hogy egyre inkább hasonlíts rá…!

Arra buzdítalak, imádkozz velem és tarts ki nap nap után: „Atyám, taníts engem Lelked által, hogy érzületeid és jellemed az enyéimmé váljanak, hogy mindenki láthassa bennem Jézust. Jézus nevében imádkoztam hozzád. Ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy,