Kinek van szüksége bátorításra? ?

Üdvözöllek Testvérem,

„Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet.” (Lásd Zsoltárok 94,18-19)

„A te vigasztalásaid”… Egy szép napon az a kissé őrült ötletünk támadt egy barátommal, hogy megmásszunk egy Mont Blanc du Tacul nevű hegyet… Életemben először merészkedtem több mint 4000 méter fölé…!  Néhány órás fáradtságos mászás után a hegy csúcsáról gyönyörködtünk a kilátásban. Lélegzetelállító volt.

De lám, valamiről elfeledkeztem: Nem volt elég felmászni a hegyre, le is kellett jönni…! Kimerültem. Amint a veszélyes, lefelé vezető utat méregettük, szembetalálkoztunk egy felfelé mászó csoporttal. Egyikük nagy ihletve szemembe nézett, és csak ennyit mondott: „Bátorság…!” Ez az egyetlen szó segített, megerősített, és visszanyertem indíttatásomat.

Mindannyiunknak szükségünk van vigasztalásra, bátorításra. Jézus megáll melletted, hogy bátorítson, mint azt a koldus Bartimeussal is tette, akit pedig el akartak hallgattatni. (Lásd ezt a szentírási részt: Márk 10,46-52) Minden szeretetével hív, még ha mások el is akarnak hallgattatni.

Szedd össze bátorságodat: Helyzeted változni fog! Kelj fel, ne törődj bánatoddal, hagyd el az Úr öröméért. Öröme erősséged.

Semmi sem lehetetlen, amikor maga Isten vigasztal és bátorít…!

Köszönöm, hogy vagy!