Jézus: Meg nem hátrál semmi előtt!

Üdvözöllek Testvérem,

Legutóbb az Egy Csoda Minden Nap egyik olvasója frusztrációjáról írt nekem a körülötte lévők reakciója miatt: „Az Úrra támaszkodom mindabban, amit teszek és ki is mondom fennhangon. Ám amikor valami nem sikerül, megkérdezik tőlem: „Hol volt Jézus?” Kudarcom nincs negatív kihatással hitemre, mert biztos vagyok abban, hogy ott van Isten akarata és hogy jobb is vár még rám. Mivel azonban az emberek abból indulnak ki, amit látnak, nehéz meggyőznöm őket Isten akaratát illetően.”

Kihasználom ezt az őszinte tanúságtételt, hogy Jézus egy másik erős jellemvonására térjünk rá: Eltökéltségére. Pedig egy bizonyos módon ő maga is feltette a kérdést Atyjának: „Hol vagy…?” A megfeszített Jézus az Atyához kiált:

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem…?” (Máté 27,46)

Úgy tűnhetne látszólag ugyanis, hogy Isten elhagyta és Jézus kudarcot vallott azon küldetésében, hogy megváltsa az emberiséget, s ezt a benyomást a tanítványok újra kifejezésre juttatják az emmauszi úton: (Lásd Lukács 24,13-21) Meghalt a Megváltó, aki azért jött, hogy megszabadítsa a zsidókat a római elnyomás alól…!

Előfordult-e már veled, hogy úgy gondolkodtál, mint ezen olvasó barátai, azaz:

Nagyon érthető ez az érzelem…! Maga az Isten Fia mintegy megélte az ő emberségében az Istentől való elhagyatottságot a kereszten. Pedig Ő igazán teljes összhangban volt Isten tervével, tökéletesen ismeretes volt előtte küldetésének minden állomása. Miért élte hát meg Jézus ezt az Atyjától való látszólagos elhagyatottságot? Mihelyettünk élte meg… Bűneink elválasztottak ugyanis minket Istentől. Jézus, magára véve a mi bűneinket, azt az Atyától való elhagyatottságot élte meg, amelyet mi magunk érdemeltünk volna meg. S még ott, a legnagyobb elhagyatottság közepette is, Jézus eltökéltségről tett tanúságot, hogy megtegye Isten akaratát…! Ismered a történet végét, és jól végződik: Jézus feltámadt…!

Ha ma nem értesz meg mindent és az a benyomásod, hogy Isten elhagyott téged, arra biztatlak, lépj túl ezen a téves érzelmen, megvallván, hogy elnyerted már bűneid bocsánatát Jézus keresztáldozata által, s így soha semmi sem fog tudni elválasztani téged Istentől (lásd Róma 8,35).

Igen, arra bátorítalak, a hit szemével lásd meg a látszaton túl, hogy Isten veled van…! Isten él, és nem mondta még ki az utolsó szót helyzetedet illetően!

Mint Jézus, légy te is olyan valaki, aki „mindvégig elmegy”. Az a fontos, hogy megtartsd Jézus iránti elköteleződésedet. Még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy minden egyre rosszabb irányt vesz, s még ha látszólag sötétség borul is az életedre. TARTS KI! Mindig learatjuk, amit elvetünk. Idelenn is már, ha láthatatlanul is, ám valóságosan. De kinyilvánítva a dicsőséges örökkévalóságban.

Arra buzdítalak, járd végig az utat, végig Jézussal!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!