Istennel semmi sincs veszve!

Üdvözöllek Testvérem,

Ma továbbra is a súnemita történetét tanulmányozzuk. Bátran nézett szembe ez az asszony azzal a szörnyű megpróbáltatással, hogy elvesztette gyermekét, pedig hosszú évek óta vágyva vágyott erre a gyermekre.

A jó megoldást választotta fájdalmában: Elhatározta, hogy azonnal Isten jelenlétét keresse, s még csak nem is kesergett sorsán.

Biztos észrevetted velem együtt, hogy ez az édesanya nem maradt a fájdalom szobájában. Amíg közülünk néhányan talán be akarnak zárkózni a fájdalom szobájába, az asszony felkereste a prófétát, hogy oldja meg a helyzetet. (Lásd 2 Királyok 4,22)

A szoba, ahova az asszony letette halott gyermekét, a fájdalom szobája.  Elizeus jött és feltámasztotta halott fiát, aki ott feküdt már több napja.  (Lásd 2 Királyok 4,33-35)

És neked mi a fájdalmad szobája? Mit kell oda letenned…?

Ragadd ma meg ezt az alkalmat, Testvérem! Tárd ki az ajtót, és engedd, hogy Isten életet leheljen fájdalmad szobájába! Ez a súnemita nem volt a hit nagy hőse: Később nincs többé szó róla a Szentírásban. Mindennapi személy volt, mint te és én. Ezt azt jelenti, hogy te is tudsz hittel és elszántan cselekedni.

Most azt ajánlom, imádkozz! Ott, Isten előtt, nincs szükség semmi bonyolult eljárásra vagy rítusra, hogy elnyerd kegyét… Nem szükséges a szószaporítás…

• Öntsd ki szívedet Istennek!
• Engedd szabadjára könnyeidet, fájdalmadat, talán még haragodat is!
• Kérd Istentől a természetfeletti képességet, hogy megpróbáltatásodban lehetőséget láss arra, hogy rendíthetetlenné válj!
• Csendesedj el és hallgasd, mi mindent akar Isten kinyilatkoztatni neked, hogy megerősítsen!

Hiszem, hogy akármin is menj most keresztül, semmi sem túl rothadásnak indult, túl elhalt ahhoz, hogy Isten ne tudná azt helyrehozni életedben. Isten hall téged, sőt még sóhajtásaidra is felfigyel.

Használd ki ezt a napot, Testvérem, fájdalmadtól megkönnyebbülve: Isten megenyhít és veled járja az utat.

Köszönöm, hogy vagy!