Isten segíthet neked, hogy csoda kerekedjen ki mások számára ebből a szenvedésből!

Üdvözöllek Testvérem,

Meg szeretnék ma osztani veled egy történetet. Anne-Marie, az Egy Csoda Minden Nap egyik olvasója küldte nekem, és nagyon meghatott.

Egy földművesnek kiskutyái voltak, és el akarta adni őket. Készített egy feliratot, hogy négy kiskutya eladó, és kiszögezte az udvara melletti póznára.

Miközben az utolsó szeget verte be, felfigyelt, hogy valaki húzogatta a nadrágját…

Egy kisfiút látott maga előtt, aki így szólt hozzá: „Bácsi kérem, szeretném megvenni az egyik kiskutyáját!”

A földműves letörölte a verejtéket a tarkójáról, és így felelt: „Fajtiszták a kiskutyák szülei, sokba kerülnek ám!”

A kisfiú lesütötte a szemét egy pillanatra, azután meg benyúlt a zsebébe olyan mélyre, amilyen mélyre csak tudott, kivett belőle egy marék pénzérmét, majd a földműves felé nyújtotta.

„Harminckilenc euróm van. Elég-e egy kiskutyáért?”

„Persze”– mondta a földműves, és füttyentett egyet: „Lábhoz, Hercegnő!” Hercegnő kibújt a kutyaólból, és lefutott a lejtőn gazdája felé. Négy pici szőrpamacs ott futott a nyomában.

A kisfiú odasimult a drótkerítéshez. Sugárzott a szeme az örömtől. Alig értek oda a kiskutyák a kerítéshez, amikor a kisfiú mocorgásra lett még figyelmes a kutyaólban.

Lassacskán előbukkant még egy kicsi pamacs, sokkal kisebb, mint a másikak. Csak úgy csúszott le a lejtőn, aztán kissé ügyetlenül sántikált a többi kutya felé, a tőle telhető legjobban igyekezett, hogy utolérje őket…

A kisfiú a kis bicebóca kutyára mutatott: „Azt akarom.”
A földműves odatérdepelt a kisfiú mellé, és így szólt hozzá:

„Fiacskám, ne azt a kutyust válaszd, sose fog majd tudni futkározni és játszani veled, mint a másikak.”

A kisfiú arrébb ment a kerítéstől, lehajolt és nekiállt, hogy feltűrje a nadrágját. Acélsín volt a lábszára mindkét oldalán, amelyet e külön célra készített cipőhöz erősítettek…

Így szólt a kisfiú a földművesre nézve: „Látja bácsi, én magam se futok valami jól, és a kutyusnak szüksége lesz majd valakire, aki megérti őt.”

Könnybe lábadt szemekkel hajolt le a földműves, hogy felvegye a kiskutyát. Gyengéden tartotta kézben, majd odanyújtotta a kisfiúnak.

A kisfiú megkérdezte tőle: „Mennyibe kerül?”
Ezt felelte a földműves: „Semennyibe. A szeretetnek nincs ára.”

Testvérem, a világ zsúfolásig van olyanokkal, akiknek szükségük van valakire, aki megérti őket.

Talán szenvedésen mentél keresztül? Isten segíthet neked, hogy csoda kerekedjen ki mások számára ebből a szenvedésből!

Köszönöm, hogy vagy!