Isten nem szakított veled Testvérem!

Üdvözöllek Testvérem,

Claudia Franciaországban él, és szavai különösen is a szívemhez szóltak.

A következőket mondja: „Ha nem követtem volna el annyi hibát Uram, nem lennék ma beteg. Ha hallgattam volna rád Uram, nem vallottam volna annyi kudarcot az életben, ezzel a sok siránkozással, amit magamnak köszönhetek. Azzá akarok válni, akinek most lennem kell. Maradj itt mellettem Uram, hogy ettől a pillanattól kezdve más legyek!”

Igen, van úgy, hogy döntéseink és hibáink következménye az a helyzet, amiben találjuk magunkat. Igaz az is, hogy néha Isten figyelmeztetett bennünket, szólt hozzánk, de nem hallgattunk rá, és végül olyan fájdalmakat és szenvedéseket mértünk magunkra, hogy elbuktunk.

A Szentírás mégis azt mondja, hogy Isten jósága nem fogyatkozott meg és együttérzése nem ér véget. (Lásd Jeremiás Siralmai 3,22-23)

Claudia jó döntést hozott: Azt, hogy beismerje hibáit és visszatérjen Atyjához, amint a tékozló fiú tette. Az atya meg ott várja a ház előtt, és még futásnak is ered, hogy karjaiba vonja elveszett fiát.

Látok ma egy jó atyát, a mennyei Atyát, aki vár gyermekére, és látva, hogy megérkezik, odafut, hogy karjaiba vegye és örvendezzen vele.

Igen, van még rá lehetőség, hogy azzá válj, amit az Úr tervbe vett, kudarcaid, hibáid és hiányosságaid ellenére is. Isten nem szakított veled Testvérem! Csak fel a fejjel, és fuss hozzá… Karjait már szélesre is tárta!

Köszönöm, hogy vagy!