Isten mindent tud!

Üdvözöllek Testvérem,

Talán „a halál és a szomorúság árnyékos völgyében” jársz most… Lehet, hogy elcsüggedve ezt gondolod hát: „Nem sikerült, vége…! Semmi remény többé…”

Az Úr veled jár ma ebben a völgyben, mint Ezékiellel is járt:

„Lőn énrajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letett engem a völgynek közepette, mely csontokkal volt rakva. És átvitt engem azok mellett köröskörül, és íme, felette sok volt a völgy színén, és íme, igen megszáradtak. És mondta nékem: Embernek fia! vajon megélednek-e ezek a tetemek? és mondtam: Uram Isten, te tudod!” (Lásd Ezékiel 37,1-3)

Ebben a szentírási versben Isten kérdést tesz fel Ezékielnek: „Vajon megélednek-e ezek a tetemek…?” Ugyanígy tőled is ezt kérdezi ma: „Hiszed-e Testvérem, hogy életre kelhetnek ezek a csontok és csodát tudok tenni…?”

Amikor Isten ilyen kérdést tesz fel, ismeri általában a választ. Mint Ezékiel, hivatva vagy, hogy ezt válaszold: „Uram Isten, te tudod!” Isten tudja, hogy a szomorúság és a könnyek völgyében jársz…

Korlátozottak vagyunk. Látókörünk korlátozott, felfogóképességünk korlátozott. Minden korlátozott bennünk…! Nem ismeretlen azonban Isten számára az, amit elszenvedsz:

Testvérem, amikor a kétségbeesés erőt vesz rajtad, borulj hát Jézus lábaihoz: „Uram, csak te tudod…! Köszönöm, hogy helyzetemre a jövő, a csoda, a remény tekintetével nézel. Bízom benned…! Megpihenek benned, tudom, hogy szeretsz és gondot viselsz rám. Mutasd meg nekem, mit tennél a helyemben, és meg fogom tenni. Jézus nevében, ámen.”

Igen, Isten mindent tud…! Kísérjen békéje a mai nap folyamán!

Köszönöm, hogy vagy!