Isten kívülről ismer téged, Testvérem!

Üdvözöllek Testvérem,

Isten ismer téged. Mivel mindent ismer, életed minden részletét, szíved minden titkát is ismeri. Lényed legkisebb rejtekét is. Semmi sincs rejtve előtte.

Ezzel kapcsolatban meg szeretném ma osztani veled Martine tanúságát, hogy bátorítsalak. Íme:

„Nagyon nehezemre esett, hogy Istenre hagyatkozzam az életben. Az Egy Csoda Minden Nap segített, hogy mindent átadjak Istennek, minden nap átadjam neki az életemet és megpróbáljam elmélyíteni ezt a bensőséges kapcsolatot az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal. Nagy örömmel találok rá újra az ösvényre.”

Mint Martine, te se félj attól, hogy Istenre bízd mindazt, ami gyötör vagy nyomasztóan hat rád! Isten nem szörnyed el tőle, épp ellenkezőleg!

Olyanokkal is találkoztam, akik azt gondolják, hogy „zavarják Istent részleteikkel”. Tudd, Testvérem, hogy Isten mást nem is vár, mint hogy zavard Őt…! Az Atya vágyakozik ugyanis jelenléted után, s azután, hogy beszélhessen veled. Különben miért is olvasnánk Igéjében a következő verset: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” (1Péter 5,7)

„Minden gondotokat” nem jelenti azt, hogy a legnagyobbakat vagy a legfontosabbakat, hanem azt jelenti, hogy mindet. Még azokat is, amelyek jelentéktelennek tűnnek szemedben. Isten életed minden részletével törődik. Mindaz, amit élsz, érdekli őt, mert szeret téged…!

Arra hívlak, menj és szólj most hozzá:

Isten Atyád és barátod, Testvérem. Olyan jól ismer téged, hogy ki akarja most árasztani békéjét és örömét egész lényedbe, mert tudja, hogy szükséged van rá…!

Nagyszerű napot kívánok annak társaságában, aki mindenkor szeret téged.

Köszönöm, hogy vagy!