Isten fel akarja használni sebeidet

Üdvözöllek Testvérem,

Ma arra hívlak, olyan térre hatolj be, ahova nem gyakran megyünk: Szenvedéseink és sebeink helyére…

Pál apostol lehetőséget kínál nekünk itt, hogy más-, új tekintettel nézzünk rájuk:

„Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nekünk megjelentetik.” (Róma 8,18)

• Amikor szenvedéseid meghaladják a tűrőképesség határát,
• amikor felébresztik benned a kételyt Isten szeretete felől,
• amikor nem érted okukat.

Isten arra emlékeztet itt, hogy a dicsőség, amely a mennyben vár rád, nem mérhető össze a szenvedéssel és eltörli emléküket. Ez a dicsőség rendkívüli, annak van fenntartva, „aki győzni fog”, amint azt János apostol feltárja nekünk a Jelenések könyvében.

És ez nem minden, Testvérem! Isten mint áldás erőteljes eszközét is fel akar téged használni.

Hiszem ugyanis, hogy azok az tanúságtételek hordozzák leginkább az életet, amelyek nagyon gyakran a legmélyebb szenvedésekben gyökereznek. Hiszem, Testvérem, hogy Isten fel tudja használni múltbeli- és jelen szenvedéseidet, hogy meggyógyítsa ma a körülötted lévőket.

Mindenekelőtt bízz Istenben! Tudja, mit tesz. Te magad talán nem látsz mást, mint a jelen szenvedést, Isten azonban kezében tartja életed egész nagy képét.

Tegnapi szenvedésed bátorságot adhat ma valakinek, akinek arra kétségbeesetten szüksége van.

Ami fáj még ma neked, holnap támasz és vigasz igazi forrásává válhat olyan valaki számára, aki szorult helyzetben találja magát.

Talán nem ugyanazzal a szemmel fogsz sebeidre nézni, Testvérem, most, hogy tudod: Hasznára válhatnak másoknak… Isten dicsőségére.

Légy ma figyelmes: Bátoríts valakit, aki szenved…!

Kívánom, hogy csodálatos napot élj meg!

Köszönöm, hogy vagy!