Isten dicséretének első gyümölcse…

Üdvözöllek Testvérem,

Folytatjuk ezt az Isten dicséretének szentelt hetet, idézve barátom, Grégory Turpin, „Kiskalauz az élet átformálásához” című könyvéből.

Tudod, Testvérem, Jézus üzenetének lényege az, hogy „szeressük egymást”. Milyen nehéz is néha szeretni embertársainkat… Miként tudjuk igazán szeretni őket?

Istent dicsérni egy kicsit olyan, mintha szerelmi vallomást tennénk neki. Elmondom neki, miért szeretem. Tekintetemet reá szegezem, szívemet őfelé fordítva. És minél több időt töltök Istennel, annál inkább…

• életemnek része;
• szeretem;
• megismerem;
• szívéből valamit szívembe fogadok…!

Isten dicséretének egyik legelső gyümölcse az, hogy Isten szívéből valamit szívünkbe fogadunk, így tehát megtanuljuk embertársainkat szeretni, mivel ez azt eredményezi, hogy úgy szeretünk, ahogy Isten: Önzetlen szeretettel.

Szokj hozzá, hogy azt sorolod fel, amiért szereted embertársaidat ahelyett, hogy kritizálnád őket, és sokkal pozitívabban fogod látni a világot.

A Szentírásban olvassuk: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Lásd János 13,35)

Kérjük Istent, segítsen, hogy úgy szeressünk, mint ő! Adja, hogy szavainkban és gesztusainkban figyelmet tanúsítsunk azok iránt, akikkel ma találkozni fogunk!

Testvérem, azért születtünk, hogy szeressük Istent, és szeressük embertársainkat.

Legyen ma szép napod, és Isten áldjon meg…!

Köszönöm, hogy vagy!