Irántad való szeretetből…

Üdvözöllek Testvérem,

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1 Mózes 1,1) Ez az első vers, amit a Szentírásban találsz. Az eredeti héber szöveg az „Elohiym” szóval nevezi meg Istent. És érdekes módon többesszámban áll…

Később az ember megteremtésekor pedig: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (1 Mózes 1,26) Észreveszed-e a többesszám használatát abban, hogy „teremtsünk” és „a mi képünkre és hasonlatosságunkra”?

Mindöröktől fogva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyek. Isten három egymástól különálló személyéről van szó. A Szentírás egyértelműen elénk tárja az Atyaistent, a Fiúistent és a Szentlélek Istent, de azt is hangsúlyozza, hogy csak egy Isten van. Kicsit olyan ez, mint az 1x1x1, ami még mindig csak 1.

Igen, mondhatnánk úgy is, hogy „egy Isten vagyunk”…! Egy hármas egység, amit Szentháromságnak hívunk. Ezen hármas egységben, e többesszámban, amely oly egyesszámú, mindöröktől fogva rendkívüli összetartóerő lakozik, végtelen béke, hiányt nem ismerő egység, hatalmas szeretet.

Mégis… A Fiúisten megtestesül, hogy megmentse az emberiséget. Igen, joggal mondja János Evangéliuma: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogyha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) Tényleg szeretnie kellett Istennek a világot, hogy elküldje Fiát. Egyetlen Fiát…

Ez azonban azért volt, hogy te és én újra egységben lehessünk Istennel. Egységben a Fiúval. Kiengesztelődve az Atyával. Telve Szentlelkével.

Jézus mindenről lemondott. Mindent otthagyott és elhagyott. Lemondott dicső trónjáról… Irántad való szeretetéről azonban nem. Érted még Atyjával való egységérzéséről is lemondott. Máté Evangéliuma ezt mondja nekünk ugyanis: „Három óra körül pedig fennhangon kiáltott Jézus, mondván: Eli, Eli, lama sabaktáni? Azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27,46).

„Miért hagytál el engem?” Erre a kérdésre egy másik kérdés visszhangzik szívemben: „Jézus, miért hagytad el dicső mennyedet?” Gyengéd válasza pedig: „Szeretetből, szeretetből, szeretetből… Irántad.”

Érted tette meg mindezt, hogy áldozata által a bocsánatban, a kiengesztelődésben és ebben az Atyával való egységben részesülj. Az Atya szeretett Fia azáltal, hogy megélte ezt az elhagyatottságot és elszakadást, az örök Isten gyermekévé tett téged.

Az Atya szeretett gyermeke vagy, Testvérem…

Köszönöm, hogy vagy!