Íme, egy iga, amibe nem roppansz majd bele

Üdvözöllek Testvérem,

Jézus Igéje: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Lásd Máté 11,28-29)

„Iga”: Mit idéz fel benned ez a szó?

Sokak számára e szó negatív értelmű, talán a rabszolgaságra emlékeztet, vagy valami nehéz súly hordozására: vallási, családi vagy munkaköri téren…

Láttuk tegnap, a teher attól teher, hogy súlyos, és összeroppanunk bele.

Jézus azonban teljesen másképp határozza meg ezt a szót: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Lásd Máté 11,28-30)

Az igának, amiről Jézus beszél, az volt valódi rendeltetése, hogy összekössön két marhát, hogy együtt szántsanak.

Képzeld el, hogy Jézushoz vagy kötve, vele összekötve: a szántáskor ő hordoz és téged is hordoz, ő húz és téged is húz előre: ő halad és általa haladsz.

Jézus igája olyan, mint a halak uszonya: az teszi lehetővé, hogy előrehaladjunk. A világ igája hátráltathat, de Jézus igája messzebb visz, mint képzelni tudnád. Amikor Jézus veled van, amit hordozol is hordoz téged.

Köszönöm, hogy vagy!