Hordoztam gyengeségedet!

Üdvözöllek Testvérem,

A Mindenható elhagyott érted valami lényegeset… Otthagyta mindenhatóságát irántad való szeretetből. Irántad való szenvedélyes szeretetből.

Gondold csak meg egy pillanatra… A világegyetemet kormányozza. Mindenen uralkodik. Nincs se kezdete, se vége. Minden neki van alávetve, minden hatalma alatt áll. Minden… Legyen bár mindenható, VALAKI meghatja szívét: Te…! IGEN, TE…!

A Mindenható egész kicsivé vált hát. E földre jött, testet öltött. Magára vette emberségünket, hogy együttérezzen veled gyengeségeidben és szomorúságaidban. A végtelenül nagy végtelenül kicsivé vált. A végtelenül dicső végtelenül megalázottá…

A Szentírásban olvassuk: „És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki oly nevet, amely minden név fölött való.” (Filippi 2,8-9)

Mennyire szeret téged…! Mi mindent hagyott ott… Hallod-e, amint Krisztus szíve érted dobog…? Figyelj csak most hangjára, és fogadd be hozzád intézett szavait: „A Kereszten egyedül voltam, a legkisebb hatalom nélkül, erőtlenül. Hordoztam bűneidet, ítéletedet, abszolút gyengeségedet. Atyám azonban feltámasztott és olyan nevet adott nekem, ami minden név felett áll. Benned és érted élek ma. Kifizettem az árat, hogy megmenekülj.”

Ma arra hívlak, elmélkedj a következő dal szavain!:

Mindenható Isten! Amikor szívem
a világmindenséget fürkészi, amelyet hatalmad hívott létre,
a ragyogó kék égboltot, a villámokat, a mennydörgést,
a tündöklő reggelt vagy az est árnyait,
egész lényemből felhangzik e dal:
Mindenható Isten, milyen nagy is vagy…!
Ám amikor arra gondolok… ó, fenséges misztérium…
hogy Isten, aki olyan nagy, rám tudott gondolni,
drága Fia Testvéremmé vált
és a nagy Király örököse vagyok,
szívem éjt nappallá téve ismétli:
Milyen jó is vagy, ó, Szeretet-Isten…!
…
Isten mindenható szeretettel szeret téged…!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!