Hogy is felejthetnélek el?

Üdvözöllek Testvérem,

Kételyek fognak-e el Testvérem, amikor késik Isten válasza…? Azt gondolod a végén, hogy talán elfeledkezett rólad, vagy még el is hagyott…? Előtted már Sion lakosainak is nyugtalanságot okozott ez, s Isten a következőképpen válaszolt rá:

„Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek, én terólad el nem feledkezem. Íme, az én markaimba véstelek téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.” (Ésaiás 49,15-16)

Így lehetne másként fogalmazni az előbb mondottakat: „Hogy is feledkezhetnék el rólad és hagyhatnálak el én, aki Atyád és Teremtőd vagyok…? Annyira értékes vagy a szememben. Nézd csak, mindkét markomba belevéstelek! Tekintetemet egyetlen pillanatra sem veszem le rólad.”

Azért, hogy jól megértesse veled Isten, hogy Szeretet-Isten Ő, erős benyomást keltő képet használ: Egy anyáét és kisbabájáét. A kisded éhes, hívó szava nem emlékezteti-e Istent a mi kiáltó hívásunkra…? Nem kiáltozunk-e néha mi is több-kevesebb türelemmel, hogy hangot adjunk „éhségünknek” és szükségleteinknek…? Pedig Isten tökéletesen ismeri azokat, mielőtt még elé tárnánk… (Lásd Lukács 12,30)

Mint egy édesanya…

• Isten emlékeztetés nélkül is gondol rád: Nevedet belevéste markaiba és Szívébe.
• Ismeri Isten minden egyes szükségletedet, és gondoskodni fog róluk, amikor eljön az ideje.
• Végül pedig ha saját családod el is hagyna, Isten magához venne téged. (Lásd Zsoltárok 27,10)

Nem szükséges emlékeztetni Istent, hogy ne feledkezzen el rólad Testvérem. Egyfolytában gondol rád, minden pillanatban.

Arra hívlak, imádkozz teljes szívedből: „Istenem, köszönöm tökéletes és csalhatatlan szeretetedet! Dicsérlek, mert nap nap után gondot viselsz rám és vezetsz engem, hogy minden rám váró akadályon felülkerekedhessek. Dicsérlek, mert drága gyermekeddé tettél. Szeretlek Atyám. Ámen.”

El ne felejtsd: Lehetetlen, hogy Isten elfelejtsen téged…!

Légy áldott a mai napon!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!