És ha eldobnánk az álarcokat?

Üdvözöllek Testvérem,

Istenhez közeledve ráébredsz annak jelentőségére, hogy igaz és őszinte légy. Amint a zsoltáros azt olyan jól kifejezte: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139,23)

Isten a te Teremtőd, és egyben a legjobb Barátod is. Bensőségesen és teljesen ismer téged, csakúgy, mint szívednek minden titkát. Azt is tudja, milyen gondolatok fognak felmerülni benned, és milyen szavak fognak elhangzani a szádból. (Lásd Zsoltárok 139,1-4)

• Ne titkold el előtte, hogy bánatos és életunt vagy!
• Ne hallgasd el előtte gondjaidat és nehézségeidet!
• Ne próbálj hazudni Istennek, és ne játszd meg magad!

Testvérem, Atyád mindent tud rólad, és másra se vár, minthogy őszinte és igaz legyél, s mindent megossz vele, mint egy bizalmas baráttal teszed! A legrosszabb pillanatokat, de a legjobbakat is…!

Hagyd, hogy fürkéssze egész lényedet, és hagyatkozz Őreá! Vesd le az álarcodat! Fogadd el, hogy úgy jöjj a jelenlétébe, ahogy vagy!

Akarsz-e most imádkozni…? „Bocsáss meg Uram, hogy nem mindig sikerül reád hagyatkoznom a jelenlétedben! Igen, fürkéssz engem, vizsgáld meg szívemet, nyilatkoztasd ki nekem, mi minden áll ellen Szeretetednek! Köszönöm, hogy jót teszel a lelkemnek e pillanatban. Úgy jövök hozzád, ahogy vagyok, reád bízom magamat s betérek pihenésedbe. Köszönöm erőt adó és megnyugtató jelenlétedet. Dicsérlek, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok. Úgy jövök hozzád, amilyen vagyok. Ámen.”

Újulj meg gyökeresen Isten jelenlétében!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!