És amikor Isten nem gyógyít meg?

Üdvözöllek Testvérem,

Barátommal, Jean-Luc Trachsellel tartott „Isteni Gyógyulás” című sorozatot követően számos hozzászólás és kérdés érkezett hozzám az olvasók részéről, mint például: „És mit kell gondolnunk arról, amikor Isten nem gyógyít meg?” Ajánlom, tisztázzuk az isteni gyógyulás oly fontos témáját, különösen is azok számára, akik betegek.

100%-ra hiszem, hogy Isten gyógyító Isten, és hogy Isten nem változott: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsidók 13,8)

Azt is hiszem azonban, hogy Isten mindenek fölött áll. Nem ígérte meg, hogy a földkerekség minden betegét meggyógyítja. Egyeseket kevésbé szeretne Isten, mint másokat? Egyáltalán nem… Azt jelenti-e, hogy abba kell hagyjuk a gyógyulásért való imádkozást? Nem! Épp ellenkezőleg… A Szentírás arra buzdít, hogy imádkozzunk és hittel kérjünk, tudván, hogy Isten szeretet, és ugyanakkor mindenek fölött áll.

Egy olvasó a következő tanúságot küldi nekem: „Beteg vagyok, és Isten terve szerint élek. Tekintetem Jézus Krisztuson. Benne bízom és remélek, segítséget tőle várok. Nem fog elhagyni. Ereje megmutatkozik a gyengeségben. Köszönöm, mert hű vagy, Uram.”

Ha jelenleg a betegség völgyében jársz, légy biztos abban, hogy Isten nem fog elhagyni. Jóban-rosszban minden nap veled van, az egészségben csakúgy, mint a betegségben. Támaszod. (Arra biztatlak, olvasd el a következő szentírási verseket: Máté 28,20; Zsoltárok 54,6; Zsoltárok 27,1; Zsoltárok 46,1-2; Ésaiás 44,2)

Végül a gyógyulás legnagyobb csodája, ami mindenkinek megígértetett, az az üdvösség csodája, a bűnök bocsánata, az örök élet ígérete, ahol a gyásznak, a könnyeknek, a betegségnek és a halálnak nem lesz többé helye. Ezt olvassuk a Jelenések könyvében: „És az Isten letöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21,4)

Testvérem, erre várakozván, buzdítalak, hogy mélyítsd el nap nap után Istennel való kapcsolatodat, és olvasd Igéjét, mert Ő az élet forrása! És végül is ez az, ami számít: Az Úrral való kapcsolat. Mindennapi, mély és őszinte kapcsolat! És ebből a kapcsolatból fakad áldása, ami lehet a gyógyulás, de lehet ugyanakkor az erő, hogy kitarts a megpróbáltatásban. Isten áldjon meg továbbra is!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!