Erőt vesz rajtad a gondterheltség?

Üdvözöllek Testvérem,

Folytatjuk ma a 94. zsoltár 18. és 19. versének tanulmányozását.

„Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet.” (Lásd Zsoltárok 94,18-19)

„Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim”… Van úgy, hogy negatív gondolatok hemzsegnek fejedben? Hiába őrlődsz rajtuk, nem találsz megoldásra?

Íme, Isten csodálatos ígéretet tesz gyermekeinek: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” (Lásd 1 Péter 5,7)

Több bibliafordító így írja: „Minden gondotokat őreá bízzátok.” Görögül rábízni annyit jelent, mint „ráhelyezni”. Egy angol fordítás és Károli Gáspár fordítása még idáig is elmegy: „Vessétek őreá” minden gondotokat…!

Testvérem, egészen egyszerűen úgy közeledhetsz Istenhez, ahogy vagy; mindegy, milyen állapotban találod magad… Akár nehezen, megfáradt kezekkel teszed lábaihoz gondjaidat, akár odaveted neki őket, egy dologban biztos lehetsz: Isten elfogadja gondjaidat…! Jöjj hozzá gondjaiddal, mert ő maga gondoskodik rólad. Nála van gondjaidra a megoldás, mert ő maga a megoldás.

Örömteli szív gondterhelt fej helyett: Íme, ezt a cserét kínálja fel az Úr. Dicsőség Istennek…!

Ma arra hívlak, jöjj az Úr elé úgy, ahogy vagy, őszintén bízd rá gondjaidat, és kérd tőle cserébe örömét és bölcsességét!

Imádkozzunk együtt: „Uram, nem akarom, hogy fejemet és gondolataimat továbbra is gondok nyomasszák. Mindent teljesen reád bízok. Mindent lábaid elé helyezek. Mindent kezeid közé teszek. Köszönöm a békét és az örömet, amit kapok most tőled. Köszönöm támaszodat, jóakaratú jelenlétedet. Jézus nevében, ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!