Engedj el minden mást, Isten Ő!

A 46. zsoltár 11. verse így szól hozzánk: „Csendesedjetek, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten…!”

„Raphah” a héber szó arra, hogy elcsendesedni. Úgy lehetne lefordítani, hogy elengedni, menni hagyni, nyugodtnak lenni, s hogy egy időszerűbb kifejezést is használjunk: „Lazítsatok, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!”

Minden mástól megválni és közeledni Istenhez… A Szentírás mondja: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül!” (Lásd Zsidók 4,16)

Eszter királynő történetére emlékeztet ez engem (amit Eszter könyvében olvashatsz el). Egy nap, amikor a zsidó népet a gonosz Ámán kiirtásra kárhoztatta, Eszter elhatározta, hogy imádkozni fog, böjtölni és az Urat keresni. Három nap elteltével a király elé ment, aki odatartotta neki a jogarát.

A király ezt mondta neki: „Mi kell neked Eszter királyné? És mi a kérésed? Ha az ország fele is, megadatik neked.” (Lásd Eszter 5,3)

Szép kifejezése ez annak a lehetőségnek, amivel élhetünk ma, hogy a kegyelem trónjához közeledjünk. Szabad bejárásod van Isten szentélyébe Jézus keresztáldozata és vére által. Nem a te érdemeidnek hála, hanem az övéinek.

Jöjj, hozd ma az Úrhoz terheidet, azt, ami a szívedet nyomja, és hagyj reá mindent! Hagyd, hogy Isten vegye kézbe ezt a helyzetet, ezt a betegséget, ezt a nehéz kapcsolatot…!

Így szól ma hozzád Isten: „Csendesedj el, add át az irányítást, légy nyugodt, és tudd meg, hogy én vagyok az Isten…!. Én nem ismerek lehetetlent..! Mindent meg tudok változtatni és át tudok alakítani, mert az Örök Úr vagyok, a Mindenható.”

Isten jelenlétében válj meg mindattól, ami nyomja a szívedet!

Napod legyen áldott, Testvérem…!

Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!