Engedd meg magadnak, hogy elrontsd!

Üdvözöllek Testvérem,

Írás közben hagyom persze a Szentlelket, hogy ihlessen, és szívesen élek azzal a szabadsággal is, hogy kilépjek a keretek közül, nem törődve sem azzal, hogy hány sor áll rendelkezésemre, sem a szöveg végső formájával. Kerüljenek csak előbb a gondolatok a képernyőre, majd utána átdolgozom őket: ez igazi kreativitást tesz lehetővé, és semmi nem fékezi lendületem…!

Túl gyakran torpanunk meg attól való rémületünkben, hogy nem vagyunk tökéletesek. Jóllehet, szívügyünk ez a terv, de… ha zátonyra futna? Igazán kedvem van, hogy megírjam ezt a könyvet, de… ha nem lenne tökéletes…? Szeretnék beállni az önkéntesek sorába, de ha nem lennék elég rátermett…? Stb.

A tökéletességre való törekvés gyakran halogatáshoz vezet, vagyis oda, hogy elnapoljuk a teendőket. Mi lenne, ha ma alacsonyabb követelményszintet állítanál fel…? Ha még azelőtt, hogy bármibe is belefognál, elérhetetlenül magas követelményszintnek kell megfelelj, nagy valószínűség szerint sohasem fogsz nekikezdeni.

„A tökéletesség a tökéletlenségben rejlik.” Tévedni és újrakezdeni (vagy nem kezdeni újra) emberi dolog. Isten akarata az, hogy elszántak legyünk, nem pedig maximalisták.

Ahelyett, hogy a tökéletességre várnál, menj előre eltökélten! Támaszkodj Istenre, bölcsességére! Amint a Szentírás mondja (1 Krónikák 16,11-12): „Keresd az Urat és támaszát, keresd szüntelen az Úr színét…! Emlékezz csodálatos tetteire, csodáira és ajka ítéleteire…”

Nem szabad, hogy a tévedéstől való félelem tétlenségre kényszerítsen. Arra hívlak, támaszkodj Istenre, és add át neki tökéletlenségeidet.

Szeretnék imádkozni érted: „Uram, adj bátorságot Testvéremnek! Engedd meg, hogy összhangban éljen akaratoddal és haladjon, amikor azt mondod neki, hogy haladjon! Tökéletesség iránti vágya ne akadályozza abban, hogy fejlődjön! Add, hogy Testvérem nekirugaszkodjon és tegye, amit kérsz tőle. Jézus nevében. Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!