Engedd meg magadnak, hogy elrontsd!

Üdvözöllek Testvérem,

Írás közben hagyom persze a Szentlelket, hogy ihlessen, és szívesen élek azzal a szabadsággal is, hogy kilépjek a keretek közül, nem törődve sem azzal, hány sor áll rendelkezésemre, sem a szöveg végső formájával. Kerüljenek csak előbb a gondolatok a képernyőre, majd utána átdolgozom őket: Ez igazi kreativitást tesz lehetővé, és semmi nem fékezi lendületem…!

Túl gyakran torpanunk meg attól való rémületünkben, hogy nem vagyunk tökéletesek. Jóllehet, szívügyünk ez a terv, de… ha zátonyra futna? Igazán kedvem van, hogy megírjam ezt a könyvet, de… ha nem lenne tökéletes…? Szeretnék beállni az önkéntesek sorába, de ha nem lennék elég rátermett…? Stb.

A tökéletességre való törekvés gyakran oda vezet, hogy halogatjuk, azaz elnapoljuk a teendőket. Mi lenne, ha ma alacsonyabb követelményszintet állítanál fel…? Ha még azelőtt, hogy bármibe is belefognál, elérhetetlenül magas követelményszintnek kell megfelelned, nagy valószínűség szerint sohasem fogsz nekikezdeni.

„A tökéletesség a tökéletlenségben rejlik.” Tévedni és újrakezdeni (vagy nem kezdeni újra) emberi dolog. Isten akarata az, hogy elszántak legyünk, nem pedig maximalisták.

Ahelyett, hogy a tökéletességre várnál, menj előre eltökélten! Támaszkodj Istenre és bölcsességére! Amint a Szentírás mondja (1 Krónika 16,11-12): „Keresd az Urat és támaszát, keresd szüntelen az Úr színét…! Emlékezz csodálatos tetteire, csodáira és ajka ítéleteire…”

Nem szabad, hogy a tévedéstől való félelem tétlenségre kényszerítsen. Arra hívlak, támaszkodj Istenre, és add át neki tökéletlenségeidet.

Szeretnék imádkozni érted: „Uram, adj bátorságot Testvéremnek! Engedd meg, hogy összhangban éljen akaratoddal, és haladjon, amikor azt mondod neki, hogy haladjon! A tökéletesség iránti vágya ne akadályozza abban, hogy fejlődjön! Add, hogy Testvérem nekirugaszkodjon, és megtegye, amit kérsz tőle! Jézus nevében. Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!