Elítél-e téged Isten?

Üdvözöllek Testvérem,

Az egyik legismertebb és legmeghatóbb példabeszéd a tékozló fiúé. Elmondja nekünk, hogy a fiú visszatér atyjához, miután eltékozolta minden örökségét. Atyja már messziről észreveszi, „Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, és megesett rajta a szíve, és odafutván a nyakába esett, és megcsókolgatta őt.” (Lukács 15,20)

A tékozló fiú története egy atyáról szól, aki már messziről meglátja fiát és elébe fut. Nem vet a szemére semmit. Nem tesz fel neki semmi kérdést… Ahelyett, hogy szemrehányások tömkelegét zúdítaná rá, túlcsorduló szeretettel árasztja el gyermekét…!

Testvérem, mennyei Atyád nemcsak, hogy mindig tárt karokkal fogad téged, de a keresésedre is indul.

Isten tesz feléd egy lépést.

A Szentírásban látjuk, hogy Jézus kezet nyújt a bűnösöknek. Nem fordul el tőlük, és nem ítéli meg őket. Ellenkezőleg, tárt karokkal fogadja őket. Együttérez és megbocsát.

Ezt olvassuk ugyanis János Evangéliumában: „Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, mondta neki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged? Az pedig mondta: Senki, Uram! Jézus pedig mondta neki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8,10-11)

Ezt az asszonyt épp akkor kapták rajta házasságtörésen. Látván, hogy Jézus közeledett felé, lehet, hogy félt: „Mit fog tenni velem…? Meg fog-e kövezni…?” Ahelyett, hogy elítélné és részt vállalna megkövezésében, Jézus a védelmére kel, és megbocsátja a bűnét.

Ha távol érzed ma magad az Úrtól, maga az Úr teszi meg feléd a lépést. Maga Isten kerekedik fel, hogy rád találjon, kijuttasson a börtönből, a betegségből, a szorongásból és megszabadítson gyötrelmeidtől.

Akármilyen vastag falak vegyenek is körül, mennyei Atyád ledönti őket szeretetének erejével és szavának hatalmával.

Arra buzdítalak ma, hogy Istenre támaszkodj és reá számíts! Sose fog cserben hagyni. Sose fog elhagyni.

Legyen szép napod, Isten szeretete borítson be!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!