Remélni annyi, mint jövőt készíteni magadnak
Befejezzük ma e heti szentírási versünk, Jeremiás 29,11 tanulmányozását. Arra hívlak, oszd meg velem véleményedet (ide kattintva)!
A Szentírás mondja: „Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.” (Jeremiás 29,11)
A remény... oly értékes az életben! Isten jelenlétében kapjuk, magától Istentől.
Ma azt ajánlom, fordulj az Úrhoz, aki a reményt adja!
Imádkozzunk együtt:
„Köszönetet mondok neked, Uram, mert benned van reményem jövőmet illetően.
Hozzád jövök, mert bízom abban, amit számomra akarsz.
Nem okozol nekem csalódást, mint az emberek,
Nem olyan vagy, mint az emberek, akik játszadoznak vágyaimmal, s végül elhagynak.
Remélek benned, mert hűséges Isten vagy.
Amit mondasz, megteszed.
Ismered szívemet, s mert követni akarlak,
tudom, ha Te vezetsz, célba jutok.
Akármi történjék is, tovább akarok menni.
Irántam való jóságod nem szűnik meg: Szüntelen remény vagy.
Megvallom, te vagy ma reményem.
Ámen.”
(Lásd 4 Mózes 23,19-20; Jeremiás siralmai 3,22-23)
Kitűnő napot kívánok!
