Testvérem, ne rejtsd el az Úr elől az érzelmeidet!
Dávid nagyon nyíltszívű volt írásaiban. Kifejezésre juttatta az érzelmeit, nem félt attól, hogy kitárulkozzon Isten előtt és elmondja neki, amit szíve mélyén érzett. Egy nap megvallotta:
„Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtetted orcádat, és megroskadtam. Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?” (Zsoltárok 30,8-10)
Isten szívesen veszi, ha igaz vagy előtte, s őszintén megosztod vele, amit érzel.
Nem érted, miért tart továbbra is ez a helyzet az életedben? Sebzett vagy és szenvedsz? Mondd el Istennek!
Tanácstalan vagy? Elhagyatott? Elárultak? Nyisd meg a szívedet Istennek! Könnyeidet is vidd oda neki! Meg akar hallgatni, meg akar nyugtatni, meg akar vigasztalni.
Testvérem, őszinte lehetsz Istennel, Ő a legjobb barátod.
