Bűntudat? Köszönöm, nem!

Üdvözöllek Testvérem,

Ismerősek-e a következő gondolatok…?

• „Nem szenteltem ma elég időt Istennek…”
• „Olvashattam volna többet is a Szentírást…”
• „Többet szeretnék tenni az Úrért.”

Testvérem, amit Isten tőled vár, az nem egy „valami”. Még több imát, több jótettet, több „ezt vagy azt” sem vár el tőled… Még akkor is, ha mindez persze segít, hogy közeledj hozzá, s egyre inkább megismerd őt.

De azon túl, amit „megteszel”, Isten a te egész lényedet akarja. Különben sem érdemes saját tetteinkre fordítani a figyelmet, inkább azt vedd fontolóra és azon elmélkedj, amit Jézus vitt végbe érted szent kereszthalálával és feltámadásával.

Ha arra teszed a hangsúlyt, amit „megteszel”, akkor a bűntudat nem késlekedik majd, hogy felüsse a fejét. Márpedig Isten nem ítélni akar, hanem szabadulást hozni neked. Ne legyen bűntudatod amiatt, hogy nem teszel eleget! Isten mindenekelőtt szívedet keresi, Testvérem. Ha meg is teszed persze a tőled telhetőt, Istennel való meghitt együttléted alatt valld meg neki, hogy mindent egyedül az Ő keresztjének érdemeitől vársz.

„Mondták azért Jézusnak: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felelte Jézus és mondta nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött.” (János 6,28-29)

Isten szemében az értékes elsősorban, aki vagy, és amilyen igazul hiszel, nem pedig az, amit véghezviszel. Jézus az, aki igazán véghezvitt valamit… és nem is valamit, hanem MINDENT: Megváltásodat!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!