Az alázat legfőbb példaképe

Üdvözöllek Testvérem,

Talán ismered Zakeus történetét: Gyűlölték ezt az embert, aki akkoriban a rómaiak javára hajtott be adót, főleg pedig meglopott másokat saját hasznára. (lásd Lukács 19,1-10)

Nézd, mit tett Jézus, amikor elébe jött: „És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látta őt, és mondta neki: Zakeus, hamar szállj alá; mert ma nekem a te házadnál kell maradnom.” (Lukács 19,15)

Az élet ezen pillanata hihetetlen, mert kinyilatkoztatja az Atya irántunk való mérhetetlen szeretetét. Isten nagy szeretetében letekintett az emberiségre, és elküldte egyetlen Fiát, hogy megváltsa. Isten ezen szenvedélyes szeretete az emberek iránt azonban újabb méreteket ölt, amikor látjuk, hogy Jézus, még ha Isten Fia is, felemeli tekintetét Zakeusra.

Hogy Isten letekint ránk, ez önmagában már nagy szeretetről tanúskodik, de hogy Jézus annyira megalázza magát, hogy fel kelljen emelnie tekintetét egyik teremtményére, ez igazi mennyei irgalom…

Megeshet veled, csakúgy, mint velem, hogy felmászunk büszkeségeink fájára, ott szépen elhelyezkedünk és trónolunk. Véghezvitt tetteinken is trónolunk, pedig néha még igazságtalanok is (mint Zakeus esetében, mivel meglopott másokat)…! Jézus, aki végtelen szeretettel szeret minket, mégsem szégyenli felemelni ránk tekintetét, hogy olyan szeretetteljesen szóljon hozzánk, ahogy csak lehet: „Hamar szállj alá; mert ma nekem a te házadnál kell maradnom.”

Jézus megteszi felénk az első lépést, és megszólít minket. De a második lépést nekünk kell megtennünk, leszállván büszkeségeink fájáról, és hagyván, hogy bennünk lakozzon.

Akarsz-e imádkozni velem, és akarod-e meghívni Jézust az életedbe, ha eddig még nem tetted meg…?

„Uram, köszönöm szeretetedet a mai napon. Megnyitom neked szívem és életem ajtaját. Segíts, hogy neked tetszően éljek! Teljes szívemből vágyok kapcsolatban lenni veled. Köszönöm, Jézus, hogy megérintesz ma alázatod által. Ámen.”

Isten áldjon, és köszönöm, hogy vagy!