Amit a megbocsátás nem jelent…

Üdvözöllek Testvérem,

Amikor megsebeznek, amikor nehéz megbocsátani, nagyon gyakran felüti bennünk a fejét a félelem: „Ha megbocsátok, szükségszerűen ki fogunk békülni!”

Nem, ez nem kötelező! A megbocsátás folyamata mindenekelőtt Isten és közötted megy végbe. Istennek való engedelmességi cselekedet.

„Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; elszenvedvén egymást, és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is!” (Kolossé 3,12-13)

Isten azt kéri tőlünk, bocsássunk meg, hogy kiengeszteljen minket… Önmagával! És nem feltétlen, hogy újra barátságot kössünk azzal, aki rosszat tett nekünk!

Persze, ha sikerül újrakezdeni egy egészséges kapcsolatot, az nagyon is jó. De ha nem így lesz, az nem bűn! Amit Isten tőled személyesen kér az az, hogy bocsáss meg.

Amikor keserű érzelmeket táplálunk valaki iránt, szívünk állapota nem engedi meg a Szentléleknek, hogy életünkben erősen és kedvezően hasson. A másiknak való megbocsátás az, ami helyreállítja szívünk- és a mennyei Atya szíve közti kapcsolatot.

Testvérem, amikor nehéz időket élsz, buzdítani szeretnélek, hogy amellett dönts, ami Isten számára fontos! A megbocsátás útja nem a legkönnyebb, de megbocsátani annyi, mint megajándékozni… saját magad!

Köszönöm, hogy vagy!