Amikor a múlt gátol abban, hogy továbbmenj

Gátol-e múltad abban, hogy továbbmenj…?

Néha könnyebb egyes Igét elolvasni, mintsem megélni. Pál apostol ezt mondja: „De egyet cselekszem: Azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Filippi 3,14)

Így lehetne összefoglalni: Ma eldöntöm, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekiveselkedem annak, ami előttem áll…!

„Eldöntöm, hogy elfelejtem a múltat, már nem törődöm vele. Ami megtörtént, annak már vége. Most pedig mehetek tovább.”

Valójában és sajnálatos módon nem elég megvallani ezt az Igét ahhoz, hogy már azonnal meg is éljük… még akkor is, ha kezdetnek jó. Adok neked egy példát. Tegyük fel, hogy a konyhában megsebzed magad. Kiöblíted és lefertőtleníted a sebet, majd bekötözöd, amíg be nem heged, hogy védd attól, hogy újra feltépődjön. Majd miután leveszed a kötést, nem hiszem, hogy folyton hozzá fogsz nyúlni a sebhez.

Miért…? Mert fájna…! Ha hozzányúlsz, mielőtt mélyen és teljesen behegedt volna, lehet, hogy látszólag begyógyult, de a bőrszövet mélyebb rétegeiben a gyógyulás még folyamatban van…

Mégis ezt tesszük néha a múlttal. „Hozzányúlunk”, beszélünk róla. Milyen nehéz is nem beszélni többé egy olyan helyzetről, amin nem tudtad túltenni magad. Volt partnered megbántott. Munkatársad áruló módon kieszközölte előléptetését. Az anyagi helyzet megingott. Az egyház egyik tagja egyáltalán nem úgy viselkedett, mint aki testvér Krisztusban… Volt már ilyen eset. Úgy gondolod, hogy már túl vagy rajta, de a legkisebb utalás a bizonyos eseményre újra felidézi benned a történteket. A gyógyulási folyamat megkezdődött, de még nem ért véget.

Testvérem, ha úgy gondolod, hogy érint ez téged, arra hívlak, adj mindent Istennek, hidd el, hogy ő már mindezt magára is vette és hordozta. Meg akar szabadítani téged a múlttól. Imádkozzunk együtt: „Uram, segíts felhagyni azzal, hogy múltamon kérőddzem. Nagy kísértés ez, és sokszor esek bele. Tudom, hogy amikor azzal töltöm az időt, hogy hátranézek, nem tudok hathatósan előrehaladni. Kérlek, gyógyítsd be múltam sebeit, hogy élhessem azt a csodálatos életet, amit elkészítettél számomra – ahol is a jelenben élek, s már ízlelve a lehetőségeket, amiket a jövő tartogat számomra. Ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!