Adj hitednek szárnyakat!

Üdvözöllek Testvérem,

Az első böjti imahetem fiatal keresztényként éltem. Svájcba mentem, Ebnat Kappel egy csodálatos szállójába, hogy csoportos böjtön vegyek részt. Ott találkoztam első ízben Eric Dufourral, aki drága barátom lett. Mégis szörnyű hetet éltem meg… Anyagi okokból a hotel alatti atomelhárító bunkerben aludtam (nem sokat láttam a szép svájci tájakból…!)

Gyomrom rosszul viselte a böjtöt, és kétszer is gyomorhurutom volt. Kutyabeteg voltam, és „katonai” ágyamban töltöttem a böjti hét nagy részét.

Az utolsó nap megláttam egy almát a hotel csarnokában. Elcsentem, s félvén attól, hogy valamelyik lelkigyakorlatozó meglát, kint ettem meg szégyenkezve. Kicsit úgy éreztem magam, mint Ádám, aki a tiltott gyümölcsbe harapott.

Mindezek után nem is mertem venni a hetet bezáró úrvacsorából… Ezt mondtam akkor magamban: „Eric, a böjt nem neked való”.

Több éven át megfosztottam magam az imában élt böjt jótevő hatásától: Lelkileg, fizikailag, érzelmileg stb. Egyszer aztán 3 hónapra visszavonultam a munkaszolgálatból, hogy lelkileg feltöltekezzem. Amint kikerültem a kerékvágásból, Jézusra tudtam összpontosítani az imában, és hagytam, hogy újra a böjt felé vezessen. Megtudtam, éppen Eric Dufourtól és hitvesétől, Racheltől, hogy többféle módon lehet böjtölni, például gyümölcs- és zöldségleveken.

Megtanultam, hogy természetes, ha néha a test erősen reagál, és hogy van rá megoldás. Szívesen kezdtem 3, majd 7, majd 12 napos böjtökbe, és naptáramba rendszeresen iktattam be imát és böjtöt, félrevonulván egy időre, legtöbbször elszigetelt helyre. Ilyenkor írtam meg több olyan szöveget is, amit olvasol…

Még ha számomra teljesen lehetetlennek is tűnt, és orvosilag is eltanácsoltak, lám, a böjtöt immár mindig türelmetlenül várom, még ha az első néhány napnak éhség is a velejárója; mert már tudom, mennyire gyümölcsöző, és szárnyakat ad hitemnek.

Pál apostol a Filippiekhez írt levelében olvassuk: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Filippi 2,13) Isten képessé fog tenni, és a kellő pillanatban támaszod lesz a böjt során. Testvérem, ne veszítsd el hát bátorságodat, ha nem sikerül böjtölnöd…! Isten nem haragszik rád, ellenkezőleg: Biztatni akar, hogy ne add fel! Találd csak meg a böjtölés neked megfelelőbb módját (finoman kezdve), és fogadd Isten látogatását ott, ahol vagy!

Arra hívlak, imádkozz most velem: „Uram, látod vágyamat, hogy engedelmeskedjek neked, időt szakítván a böjtre és az imára, hogy közelebb kerüljek hozzád. Már többször megpróbáltam, de nem bírtam végig kitartani. Adj erőt, hogy eleget tegyek ezen elköteleződésemnek, és mutasd meg, mi a legjobb módja annak, hogy tiszteletet tegyek neked, hogy így életemben változást lássak! Köszönöm Uram. Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!