Add Istenért a tőled telhető legjobbat Testvérem!

Üdvözöllek Testvérem,

Istennek nincs ránk szüksége, és semmit sem tehetünk azért, hogy Isten bármi szükségletéről is gondoskodjunk, már ha egyáltalán beszélhetünk szükségletről Istent illetően…

Ám melyik édesapa ne lenne büszke, amikor látja, hogy gyermeke meghozza erőfeszítéseinek gyümölcsét?

Melyik apát ne fogná el a büszkeség annak láttán, hogy fia vagy lánya bravúros sikert arat a zongoraversennyel, amit annyit gyakorolt?

Ugyanígy megtapasztalhatjuk, milyen boldogító is az, amikor kiválóan véghezvisszük, amit Isten reánk bízott és láthatjuk mennyei Atyánk büszke tekintetét…!

Lám, mit mond a Szentírás: „Jól van, jó és hű szolgám, kevésben voltál hű, sokat bízok rád ezután; menj be a te uradnak örömébe!” (Máté 25,21)

Amikor a tőlünk telhető legjobbat adjuk és azt Istenért tesszük, meghallhatjuk, amint így szól hozzánk Isten: „Büszke vagyok rád Testvérem, gyermekem. Törekszel arra, hogy elnyerd a tetszésemet mindabban, amit csak teszel. A tőled telhető legjobbat adod nekem! Jól van!”

Köszönet azért, aki vagy Testvérem. Köszönet Isten iránt való szeretetedért. Nagyon értékellek, és imádkozom érted.

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!