A mennyország kulcsa az ima

Üdvözöllek Testvérem,

Ha néha úgy is tűnik, hogy imánk nem hatásos azonnal, máskor nyomban megnyitja a mennyei zsilipeket…!

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és ült mindenikre azok közül. És megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Szentlélek adta nekik szólniuk.” (Lásd Cselekedetek 2,1-4)

Többször megtörtént velem, hogy olyan pillanatokat éltem meg, amikor az ég megnyílt. A legelső, amire visszaemlékszem, egy ifjúsági táborban volt. Christian Lévy, első lelkipásztorom, Szentlelket hívó imára buzdított minket. Égtem a vágytól, hogy betöltsön a Szentlélek, és miért ne beszélnék nyelveken is, mint a Cselekedetek könyvében történt?

Tudtam, hogy a tanítványok az emeleti szobában Szentlélekkel voltak eltelve, és ugyanazt akartam megélni, hogy én is tanú lehessek: „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok: és lesztek nekem tanúim…” (Cselekedetek 1,8) Tanú akartam lenni. Az ima, az ének és Isten dicsérete után Isten Lelke „fújni” kezdett ránk.

Többen remegni kezdtek, és más nyelveken kezdtek beszélni. Néhányan nevettek, mások sírtak. Emlékszem még, miként nevetett teli torokból Laurent, pedig az egyáltalán nem rá vallott, mert természete szerint inkább zárkózott volt. Emlékszem ugyanakkor, hogy Sara, aki általában inkább vidám volt, forró könnyeket sírt. Amikor a Szentlélek minket meglátogat, egész lényünk reagál. Én meg nem kaptam… „És most mi van, Uram…?- kérdeztem. És én…? Én is akarom…! Szomjazom rád…!”

Végül a Szentlélek rámjött, szó szerint. Éreztem, amint a szeretet elektromos hullámai leszálltak rám, egyre erősebben. És hirtelen megnyílt a szám. Elteltem a Szentlélekkel. Mennyei nyelveken kezdtem beszélni és Istent új nyelveken dicsérni. A menny a földre költözött. Új életerővel és új buzgalommal töltődtem el.

A Szentlélek teljessége, amit egyesek Lélekkeresztségnek hívnak, kegyelem és ajándék, semmiesetre sem szentségi bizonyítvány. Nem emel mások fölé, és soha nem szabadna, hogy gőghöz vezessen.

Testvérem, arra hívlak, tapasztald ezt meg te magad, ha vágysz rá. Hiszem, hogy Isten minden gyermeke megkapta a Szentlelket. A Szentlélek már benned él, amióta Krisztust megváltódnak fogadtad el. A Szentlélek temploma vagy (lásd 1 Korinthus 6,19). Hiszem, hogy Isten Lelke térít minket bűnbánatra. De még inkább jelen vágyik lenni életünkben, és jelenlétével minket túlcsordulóan betölteni. Méghozzá azért, hogy az Örömhír tanúi legyünk az egész földön.

Jézus ezen szavaival búcsúzom tőled: „Miután ezeket mondta, Jézus rájuk lehelt, és így szólt: – Fogadjátok a Szentlelket!” (János 20,22):

Köszönöm, hogy vagy!