Testvérem, van értelme az életednek!

Üdvözöllek Testvérem,

Megvolt a célja Istennek, amikor megteremtett téged, és idetett, ebbe a korszakba, hogy alakítsd a történelem menetét.

Hiszem, hogy Isten fel akar használni téged, gyermekét, hogy szívük mélyén megérintse az embereket, felsegítse ezt a világot a hamujából, s kihúzza a sárból. Életet akar lehelni honfitársaid „elszáradt csontjaiba” (lásd Ezékiel 37,2), és általad akarja megtenni Testvérem.

Te vagy az Atya szerető karja, hogy átöleld a munkatársadat, aki csendben szenved. Te vagy az Úr szája, hogy segíts a barátodon, aki nem ismeri még Jézust. Az vagy, akit elküld az Úr, hogy letöröld a titkon hullatott könnyeket, hogy sírj azokkal, akik sírnak (lásd Róma 12,15), és bátorítsd őket, hogy folytassák csak útjukat.

„De Isten szerkesztette egybe a testet, az alábbvaló tagoknak nagyobb tisztességet adván, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. Akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” (1 Korinthus 12,24-27)

Nem ismerek olyan embert, akinek ne lenne szüksége bátorításra. Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor megpróbáltatásban, meg nem értésben, betegségben, szenvedésben, elutasításban stb. van része.

Isten elkísér, akárhova is mész. Jelenléte, kenete, gyógyító ereje ott van veled. Nem te vagy képes „tettekre”, hanem Isten benned lakozó Lelke.

Teljesen egyedülálló vagy, és az is egyedülálló, ahogy tanúságot teszel Isten e világ iránti szeretetéről. Ne fogd hát vissza magadat, hanem szeress, szeress, szeress!

Imádkozz velem: „Uram, köszönöm, hogy hála neked, van értelme az életemnek! Imádkozom ma, hogy mások szolgálatára lehessen az életem, hogy ők is megtalálják életük értelmét. Használj fel engem ahhoz, hogy szereteted által mássá váljon ez a világ! Jézus nevében. Ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!