Testvérem, szeresd Testvéredet!

Üdvözöllek Testvérem,

Elmélkedjünk ma el ezen az oly megható történeten, amellyel egyben arra szeretnénk téged bátorítani, hogy igaz felebaráti szeretetben zárd ezt az évet:

Két testvér élt együtt Morija hegyén. Az ifjabb nős volt, és gyermekei is voltak, míg az idősebb agglegény volt. Ketten együtt művelték a földet, s az aratást is együtt végezték.

Két egyforma halomba osztották el egymás között a búzát. Amikor leszállt az éj, a szabad levegőn tértek nyugovóra a csűr közelében.

Nem tudott elaludni az idősebb testvér, ezt mondta magában: „Az öcsémnek el kell látnia családját, én pedig csak magam vagyok. Nem igazságos, hogy mégis ugyanannyi termést tartsak meg magamnak.” Felkelt hát, és titkon áttette búzája egy részét az öccse halmába. Azután már el tudott aludni.

Valamivel később az ifjabb testvér megébredt, s ő is testvérére gondolt: „Bátyámnak nincsenek gyermekei. Vajon ki fogja gondját viselni öreg korában?” Felkelt és csendben hozzátett egy jó adagot saját búzájából fivére búzájához.

Virradatkor meglepődve látták, hogy mindkettőjüknek ugyanannyi búzája volt, mint az előző este. Nem szóltak azonban róla egy szót sem.

Az elkövetkező éjjel mindketten újra felkeltek, hogy odaadjanak a másiknak a sajátjukból. Félúton összetalálkoztak, s kölcsönösen bevallották, miben jártak, és milyen indíttatással. Hagyták a földre szóródni a búzát, s összeölelkeztek igaz, testvéri szeretettel. Csak Isten szólt, amint a mennyből letekintett rájuk: „Ez az a hely, ahol lakozni akarok az emberek között.”

Testvérem, legyünk ma azon, te és én, hogy elbűvöljük Isten szívét azzal a szeretettel, amellyel felebarátaink iránt fogunk viseltetni!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!