Testvérem, meg ne állj!

Üdvözöllek Testvérem,

„Ha elfogyatkozik is testem és szívem: Szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!” (Zsoltárok 73,26)

Annyi minden sugallhatja, hogy állj meg, és hogy nincs többé remény… A fáradtság, a bosszúságok, a mindennapok megannyi kihívása, amivel szembe kell nézned.

A világ megteremtésekor „Isten Lelke lebegett a vizek felett… A föld formátlan volt és üres”. (Lásd 1 Mózes 1,2) Más szóval minden mozdulatlannak tűnt, amíg el nem hangzott ez a rendkívüli élet-Ige: „Legyen világosság!” (1 Mózes 1,3) Tudod már, hogy lett is aztán világosság! Fény jött a világba. Felcsillant a napvilág a sötétség kellős közepéből.

Amikor Isten szól, minden mozgásba lendül, hogy megtegye az akaratát. Minden együttműködik, hogy bekövetkezzen, amit mondott és elrendelt.

Továbbra is higgy ma Testvérem! Továbbra is adj, bocsáss meg és szeress!

Továbbra is higgy Isten irántad való szeretetének erejében, benned lakozó életének erejében! Vesd újra és újra a bizalmadat ebbe a nagy Istenbe! Add át neki az életedet, add oda neki mindazt, ami „mozdulatlannak”, „lehetetlennek”, „élettelennek”, „reménytelennek” tűnik neked!

Fogadd be ezt az Igét: „Legyen világosság!” Testvérem, lám, a fény mindent beragyog, csodád pedig már ott tündöklik!

Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!