Testvérem, már nem is sírsz
Főoldal | Egy Csoda Minden Nap | Csoda | Testvérem, már nem is sírsz
Üdvözöllek Testvérem,
Előbb vagy utóbb mindannyiunknak szembe kell nézni az életben a gyásszal. Megosztom veled Patrice Martorano e szövegét, s imádkozom, hogy vigaszt hozzon neked és lelket öntsön beléd, ha szükséged van rá.
Amikor trauma ér, természetes, hogy szomorú vagy és sírsz. Az Úr sose fog rád haragudni érte. Egyébként maga Jézus mondja, hogy érthető a fájdalmad: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5,4) Normális, hogy a bánat könnyeket csal a szemedbe.
Mózest harminc napig siratták Izrael gyermekei. (Lásd 5 Mózes 34,8) A gyásznak megvolt a kezdete és a vége. Jól tesszük, ha sírunk azért, amiért vagy akiért sírnunk kell, levezetvén így az érzelmeinket. A gyász leteltével folytatnod kell azonban az utadat. Máskülönben nemcsak a téged ért veszteségtől fogsz szenvedni, hanem még valamitől, ami még annál is rosszabb: Az önsajnálattól. Jóságos mennyei Atyád nem szeretné, hogy arra menjen el az életed, hogy búslakodsz és visszasírod a múltat. Öntsd hát csak ki a szívedet, és menj tovább! Isten bezzeg nem halt meg, hanem mindig is él!
Az ígéret földje ott várt Izrael gyermekeire. Milyen drámai is lett volna, ha a nép azzal töltötte volna az életét, hogy a múlton sajnálkozik és siratja Mózest. Elmentek volna azon áldás és csodák mellett, amelyeket nekik szánt Isten.
Engedd, hogy meggyógyítson Isten! Szenvedsz? Sírj csak, ne tartsd vissza a könnyeidet! Maga az Úr adta nekünk a könnyeket, hogy ki tudjuk adni magunkból a traumákat. Mégse siránkozz egy életen át, hanem menj szépen előre, mert nem értél még el a végállomásra: Testvérem, a java még csak most jön majd!
Befejezésül megosztom veled, mit írt nekem férje elvesztését követően Anne Graham, Billy Graham lánya, mert úgy gondolom, hogy kitűnő bátorítás lehet mindazok számára, akiknek gyászban vagy megpróbáltatásban van részük:
Kedves Éric! Köszönöm imáidat és buzdító szavaidat.
Isten folyamként árasztotta ki rám békéjét, és szavakkal ki sem fejezhető örömet adott. Csupa áldásban volt részem ebben a Danny halálát követő három hétben. A következő szentírási vers nyújtott nekem támaszt: „Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dicsérem nevedet! Mivel csodát cselekedtél, örök terved hűség és igazság.” (Ésaiás 25,1)
Bízom abban, hogy Isten munkálkodik a tervein, és hogy az is beletartozott a tervébe, hogy Danny hazatérjen hozzá. Dicsérem Istent, még ha hiányzik is Danny. Felfelé nézek könnyes arccal, de reményteli szívvel.
Anne
Testvérem, felfelé nézz! És még ha könnyek is fátyolozzák az arcodat, őrizd meg a reményt a szívedben!
Árassza ki rád Isten folyamként békéjét! Mindennek még sincs vége!
Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!
SZERETNÉD MEGKAPNI EZT A MINDENNAPI BUZDITÁST A BEÉRKEZŐ LEVELEID KÖZÉ?
IRATKOZZ FEL AZ „EGY CSODA MINDEN NAP”
-RA.