Testvérem, ki irányítja valójában az életedet?

Üdvözöllek Testvérem,

Nincs is feszültségkeltőbb ennél a gondolatnál: „Minden rajtam múlik. Nekem kell elérnem azt, hogy gyermekeim sikert mutassanak fel. Nekem kell mindig tisztán és rendben tartani a házat. Nekem kell megváltoztatnom hitvesemet. Nekem kell… Nekem kell… Nekem kell!”

Pedig ugye sajnos így élünk meg egyes napokat? A bökkenő az, hogy ez a látásmód nem hagy Istennek semmi helyet. Amikor így kezdünk gondolkodni: „Én irányítok”, mintsem, hogy tényleg Istent hagyjuk irányítani, a feszültség beköszönt az életünkbe.

Isten jó, és arra vágyik, hogy teljes bizalommal legyünk iránta. Azt akarja, hogy belépjünk pihenésébe, s egészen gondjaira bízzuk magunkat.

Amikor igazán tudjuk hinni és kimondjuk: „Uram, bízom benned!”, elmúlik az aggodalom. A Szentírás mondja: „Bízzál az Úrban és jól cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj!” (Zsoltárok 37,3) Ez ilyen egyszerű.

Amikor nap mint nap elhatározzuk, hogy Istenre bízzuk magunkat, akkor áldását hozza az életünkbe és gondoskodik mindenről, amire szükségünk van. Hadd tegyem fel neked a kérdést: Ki irányítja az életedet, Testvérem? Kire bízod, hogy jövődet eltervezze?

Zárd be az ajtót a feszültség és a nyugtalanság előtt, életed minden területét az Úrnak add át! Tudni fog vezetni mindvégig ebben az életben, amit Ővele élsz. Elengedheted a kormányt, és átadhatod Istennek, rendeltetési helyedre vezet majd.

Légy áldott!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy,