Mit tegyünk, amikor Isten nem válaszol?

Üdvözöllek Testvérem,

Hadd vezesselek Pál apostolhoz, amikor is szenvedését illetően háromszor imádkozik Istenhez. (Lásd 2 Korinthus 12,7-10)

Emlékezz, a Korinthusiakhoz írja levelében: „Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem.” (Lásd 2 Korinthus 12,8)

Elképzelem, amint az első alkalommal elszántan ott állt, hogy azonnal megszabaduljon az akadálytól, amibe váratlan beleütközött:

„Istenem, szükségem van rád, ez a helyzet szörnyen megráz, és kérlek, szeretném, hogy szüntesd meg a fájdalmat. Ámen.”

De lám, a tövis még mindig ott van! Az erős jellemű Pál azonban nem hagyja magát. Kitart az imában, csak annál buzgóbban imádkozik:

„Uram, újra kérlek, húzd ki nekem ezt a tövist! Alaposan fontolóra vettem, és tényleg hátránnyal van küldetésemre. Ha megszabadítanál tőle, sokkal jobban tudnálak szolgálni, mint ma azt teszem: több városba tudnék elmenni, többeket taníthatnék, több levelet írhatnék, hogy tanítsam és buzdítsam egyházadat! Szeretném, hogy ez a szenvedés elmúljon. Ámen.”

És a tövis megint ottmaradt!

Ezúttal Pál biztosan külön időt fordított a böjtre és az imára. Lemondott arról, hogy fájdalma csillapodjon:

„Jézus, azt mondtad, magadra vetted sebeinket kereszthalálodban, én pedig belefáradtam, hogy küzdjek ezen tövis ellen. Mégis kérem tőled utoljára: Ha magadra szeretnéd venni fájdalmamat, kérlek, tedd meg! Máskülönben szükségem van, hogy szólj hozzám. Ámen.”

Ma arra hívlak, csatlakozz Pálhoz még egy ima erejéig, megélve az Istenre való ráhagyatkozást:

„Igen, amikor gyenge vagyok, amikor az a benyomásom, hogy lejjebb már nem is süllyedhetnék, amikor úgy érzem, hogy ennél többet el sem tudnék tűrni, amikor azt gondolom, hogy bele fogok roppanni, amikor már nem bírom tovább, amikor elegem van már ebből a csalódottságból, amikor erőtlen vagyok… akkor vagyok erős általad, JÉZUS. Leteszem tövisemet és csalódásomat kezeid közé. Ámen!”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!