Lecsendesítem a vihart…

Üdvözöllek Testvérem,

Íme, az Úr így szól hozzád… Jelentsen számodra felüdülést és vigaszt!…

Ne rémítsen a szélfúvás…

Itt vagyok. Lecsendesítem majd a vihart, amint eljön az ideje.

Egyetlen szavamba kerül majd, hogy lecsendesedjen.

Amikor a szél és a szélrohamok fúvását hallod,

Amikor érzed, hogy a tenger feltámad, s a hullámok felbőszülnek,

Ne félj… Szólj hozzám!

Jöjj mellém, menekülj karjaimba!

Semmi sem tudná irántad való szeretetemet megingatni.

Sem a szembeszél, sem a viharok, sem a bősz hullámok.

Szeretetem itt és most erősebb, mint a természet ereje.

Viharodban szeretetem világítótorony,

Ami mindig a kikötőbe vezet, és szüntelen hozzám vonz téged.

Amíg szíved szívemen dobog,

Semmi sem szakíthat ki karjaim közül, Testvérem!

Sem a szél, sem a hullámok, sem a vihar…

Amíg kezed szorítja kezemet,

semmi sem választ majd minket el.

(Utalás: Márk 4,39; Róma 8,35)

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!