Jó az esést elkerülni; még jobb az esésből felkelni tudni

Üdvözöllek Testvérem,

„Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet.” (Lásd Zsoltárok 94,18-19)

„Az én lábam eliszamodott.” A keresztény élet vándorlás. Előfordulhat, hogy megbotlunk az úton, vagy akár el is esünk.

Milyen téren esel el könnyedén?

•     Mértéktelenség az evésben?
•     Pletyka?
•     Harag?
•     Tisztátalanság?
•     Más függőség?

Istenre bízhatod mindezt, engedvén, hogy nap mint nap átformáljon, megerősítsen, felemeljen.

Akár újszülöttek, akár erősek legyünk a Hitben, mind ki vagyunk téve az esésnek. Ezért a Szentírás figyelmeztet minket: „Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!” (Lásd 1 Korinthus 10,12)

A jó hír azonban: „Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” (Zsoltárok 37,24) Isten nem csodálkozik azon, hogy elesünk, hanem már mindent tervbe is vett, hogy nap nap után segítsen talpra állni kudarcaink után.

Talán majd elesünk még, de ha Istenbe kapaszkodunk, nem fog minket a földön hagyni. Ha egy gyémánt a trágyába esik, attól még nem veszít értékéből.

„Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.” (Lásd Jób 5,19) Igen, Isten vágyik arra, hogy felsegítsen az esésből, újra örömet és erőt adjon, hogy előrehaladj.

Ma ne mondd többé: „Az én lábam eliszamodott”…! Inkább ezt mondd: „Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; a dögvésztől, amely a homályban jár, a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít.” (Lásd Zsoltárok 91,7)

Isten kegyelme kísérjen, Testvérem,

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!