Az oázis nincs már messze!

Úgy érzed magad, mintha szikkadt talajon járnál, mintha körülötted minden üres és kietlen lenne? És ha ezt a sivatagot Isten engedte meg? Magát Jézust is a Szentlélek a sivatagba vezette:

„Jézus Szentlélekkel eltelvén visszajött a Jordántól, és a Szentlélek a sivatagba vezette, ahol a démon 40 napon át kísértette. Nem evett semmit, és a 40 nap elteltével megéhezett.” (Lukács 4,1-2)

Fogadd el ezt az igazságot: Nem azért vagy a sivatagban, hogy elvessz, hanem hogy Isten ott alakítson téged. Mint Jézus, te is azért vagy most a sivatagban, hogy ott Istennel való kapcsolatodban fejlődj, és minden nap jobban átformálódj Jézus képére és hasonlatosságára.

Ebben az egyedülálló időszakban Jézus átitat jellemével és képességével, hogy élő csoda lehess a nemzetek között, támasz a körülötted lévőknek, Isten erejének és kegyelmének élő tanúja mindennapjaidban. Tarts ki, Testvérem, az oázis nincs már messze!

Arra hívlak, imádkozz velem: „Atyám, sivatagi vándorlásom közepette add, hogy a te szemeiddel lássam helyzetemet! Vonj magadhoz, és add meg az erőt, hogy beléd kapaszkodjam akkor is, amikor a kétségbeesés kopogtat szívem ajtaján! Minden dicsőség a tied… Elkezdted művedet életemben, és kitűnően be is fogod fejezni mérhetetlen szereteted szerint. Jézus Krisztus nevében. Ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!