Vakon bízz Istenben Testvérem!

Néha annyira gyarlónak tartod az életedet és semmisnek a jövődet, hogy az a benyomásod, szakadék tátong előtted. Még ha ott is látod magad előtt a túloldalt, olyan távolinak tűnik… Felteszed olyankor magadban a kérdést, hogy is tudnál átugrani egy ilyen nagy szakadékot, hogy tovább tudd folytatni az utadat, hiszen oly gyenge és csüggedt vagy…

Testvérem, Isten így szól hozzád: „Rugaszkodj neki!”

Micsoda? Hogy nekirugaszkodj?!

Te magad is gondoltál rá, de… Vajon nem tudja Isten, hogy nem vagy képes odáig elugrani? Túl széles a szakadék ahhoz, hogy át lehessen ugrani.

„Attól még csak rugaszkodj neki!”– szól hozzád megint a Mindenható.

Erőd fogytán nincs aztán már más választásod, mint az, hogy bízzál: Fogod magad és nekirugaszkodsz…

Lám, igazad volt… A szakadék csakugyan túl széles, és nem érsz át a túloldalra. Azt mondod magadban, hogy itt a vég… Amikor is egyszer csak hozzáér a lábad egy kőhöz… Egy sziklához! Volt ott lejjebb egy szikla, amire nem volt előtte rálátásod! Ez a szikla pedig lehetővé teszi, hogy átérj a túlpartra!

Testvérem, arra emlékeztet téged ez a történet, hogy mindig bízhatsz Istenben: Mindig van számodra egy terve. Jézus a sziklád.

Isten Igéje és ígéretei méltók a bizalmadra. Sose fog elhagyni az Úr. Képessé tesz ma Testvérem, hogy átérj a túloldalra!

„Szükségemben segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.” (Zsoltárok 118,5)

Köszönöm, hogy vagy!