Testvérem, semmi – semmi az égvilágon – nem tud téged elszakítani az Ő szeretetétől!

Üdvözöllek Testvérem,

Testvérem, képzeljünk ma el egy édesapát a gyermekével…

A kisfiú tele életerővel fel-alá futkározik a lakásban… És puff! Lever a földre egy vázát. Apró darabokra törik.

Gondolod, hogy attól kezdve kevésbé fogja szeretni az apa a gyermekét?

Persze, hogy nem! Egészséges ember lévén meglehet, hogy mérges lesz, és valószínűleg haragudni fog. Ám továbbra is szeretni fogja.

Ha el akarnák venni tőle a gyermeket, nem küzdene-e, hogy megtarthassa?

Ugyanígy van ez velünk, Isten gyermekeivel is. Nem tudnánk semmi olyat tenni, ami elszakítana minket Isten irántunk való szeretetétől.

Tökéletes mennyei Atya lévén, tökéletes szeretettel szeret minket Isten.

Ha nem ezzel a szeretettel szeretne minket, hogyan küldhette volna el egyetlen Fiát, aki neki a legkedvesebb volt, hogy kereszthalált haljon értünk, bűneink miatt?

Minden bűnünket ismerte Isten, amikor elküldte e világba Jézust, s annak ellenére mindvégig elment áldozathozatalában.

Sőt! Annyira, annyira, de annyira szenvedélyesen szeretett (és szeret) minket Isten, hogy tudva és akarva hozta meg ezt az áldozatot, hogy kiengesztelődjünk Ővele.

Testvérem, légy biztos az Atya irántad való végtelen és feltétlen szeretetében! Ezen a második nagyböjti héten elmélkedj irántad való szeretetén, élj tudatosan ebből a szeretetből! A gyermeke vagy. Küzd azért, hogy megtarthasson téged maga mellett Testvérem.

És semmi, semmi az égvilágon nem tudna elszakítani téged az Ő szeretetétől! (Lásd Róma 8,38-39)

Köszönöm, hogy vagy!