A nagylelkűség Evangéliuma?!

Üdvözöllek Testvérem,

Amint a Szentírás e kulcsfontosságú verse arról tanúskodik, az Örömhír mindenekelőtt egy nagylelkű Adomány, és szeretetből adatik:

„Isten annyira szerette a világot, hogy egyetlen Fiát adta, hogy bárki is hisz benne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)

A Szentírás világosan megmondja, hogy ki mint vet, úgy arat: „Tudjátok meg, aki szűken vet, szűken is arat, aki pedig bőven vet, bőven is arat.” (2 Korinthus 9,6)

Isten megtanította hitvesemnek és jómagamnak, hogy nagylelkűek legyünk Isten művét illetően, támogatva a hithirdetőket, a lelkipásztorokat, az egyházközségeket, azaz adakozzunk Isten Országáért. Büszkeség nélkül mondom ezt, mert néha fájdalmas is volt, amíg azt megtanultam, természetem annyira nem volt nagylelkű…

A természet nagyon jól megtanítja nekünk: A földműves csak azt tudja learatni, amit elvet. A Szentírás azt tanítja nekünk, hogy a pénzzel ugyanez a helyzet. Furcsának tűnhet pénzt vetni el, ha azonban jó módon, jó helyre és jó szívvel fektetjük be, akkor működik!

Annyiszor megtapasztaltam már, hogy nem is számolom többé. Megtanultam, hogy ha Isten bevezet egy törvényt, akkor az működik, ennyi az egész. Nem szükséges megértenem a gravitációs törvényt ahhoz, hogy megállapítsam: Ha leejtek egy tárgyat, le fog esni! A gravitáció egy törvény, csakúgy mint az is törvény, hogy learatjuk, amit elvetünk.

Ha adsz Istennek, nem veszíted el, amit odaadsz neki. Épp ellenkezőleg: Az Ő szántóföldjén végzed a vetést! Egy nap learatod majd, amit elvetettél. Így vagy úgy, Isten nem adósa senkinek. (lásd Jób 41,11)

Csak az kell, hogy az adakozáskor szándékunk jó legyen, vagyis az Úrért tegyük, jó szívvel, kényszer nélkül és örömmel. (lásd 2 Korinthus 9,7)

Köszönd meg ma Isten bőkezűségét és kérd tőle, hogy nyilvánítsa ki rajtad keresztül nagylelkű természetét!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!