Elcsüggedtél Testvérem?

Üdvözöllek Testvérem,

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz.” (Zsoltárok 1,1-3)

Sokszor kedvem volt megállni az úton. Erőt vett rajtam a csüggedés. Ezt mondtam magamban: Mire jó, hogy követlek, Uram…? Mire jó, hogy szolgállak…?

Tudtad-e, hogy Isten Igéje számos példát hoz fel olyan férfiakra és asszonyokra, akiknek kedvük volt mindent abbahagyni és „otthagyni a csudába”…?

Például Illés, Isten nagy prófétája. Miután megkapta Illés a gonosz Jézabel vádló és fenyegető levelét, kérte Istentől, hogy vegye el az életét. Meg akart halni. (Lásd 1 Királyok 19,2-8)

Nem abban rejlik a titok, hogy megállunk az úton, hanem abban, hogy továbbmegyünk és kitartunk. Isten angyala „erőltette”, hogy egyen Illés. És az isteni eledelből kapott erővel újra útra kelt. És micsoda utat tett meg…! 40 napon és 40 éjen át járt Isten hegyéig!

„Törekedj, és majd meglátod…!” – mondta valaki… Testvérem, hiszem, hogy Isten egy áttörése-, áldása- és kegyelme hajnalán vagy az életedben.

Meg ne állj! És főleg ne a bűnösök útján! Bánatossá és boldogtalanná tenne, ha megállnál a bűnösök útján. Még ha szűknek is tűnik az ösvény, menj csak tovább! Előbb vagy utóbb áldásra találsz rajta.

Hadd imádkozzam érted: „Uram, íme Testvérem, rád bízom. Kérlek, segítsd őt fel, adj neki újult erőt, új reményt…! Örömöd legyen ereje! Add meg neki, hogy kitartson veled, tervedben és utaidon. Jézus nevében. Ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!