Testvérem, itt az ideje, hogy felébredj!

Üdvözöllek Testvérem,

„Ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit!” (Róma 13,11-12)

„Még 5 perc anya… Még 2 perc apa. Felkelek majd, de fáradt vagyok…”

A jó meleg dunyha vonzereje alatt gyermeked kedvesen értésedre adja, hogy nincs szándékában azonnal felkelni. Ismerős-e ez a helyzet neked, (nagy) gyermeknek vagy szülőnek?

Hányszor megtörténik, hogy mikor mennyei Atyád felszólít, hogy kelj már fel, azt válaszolod, hogy „várjál még egy kicsit, néhány napot, néhány hetet… nem kelek fel rögtön…” Pedig semmi sem ér fel az engedelmességgel, Isten Igéje elmondja nekünk:

„Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérjénél!” (1 Sámuel 15,22)

Testvérem, ha fennáll ez rád, és Isten azt a hívást intézte hozzád, hogy ébredj fel a szívedben, az minden bizonnyal azzal is együtt jár, hogy lemondasz a kényelmedről, a „kis szokásaidról”. Arra buzdítalak, hogy engedelmeskedj ma és a karácsonyra való benső készülődés heteiben mindvégig. Nem félelemből, se nem kényszerből, hanem Isten iránti szeretetből.

Jézus szavai, midőn búcsút vett tanítványaitól: „Hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nekem: Keljetek fel, menjünk el innen!” (János 14,31)

Keresed Isten akaratát? Lehetetlen teljesíteni az akaratát anélkül, hogy engedelmeskednél neki.

Imádkozz velem: „Uram, megteszem ezt az ugrást a hitben. Néha vártam, mielőtt igennel válaszoltam hívásodra. Elhatározom most, hogy a hit által nekirugaszkodom akaratod teljesítésének, tudva, hogy minden egyes nap velem leszel. Köszönöm Uram, hogy megsegítesz és támaszt nyújtasz. Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!