Fogj tettekbe! Éric Célérier által

Üdvözöllek! Éric Célérier vagyok, a TopChrétien megalapítója, és az Egy Csoda Minden Nap nevű mindennapi bátorító e-maileket írom. Amint „Isteni Kapcsolások” című könyvemben elmesélem, a TopChrétien-ben terveink felét sikeresen véghezvittük, a másik felét pedig elrontottuk, az ilyen néha frusztrálóan hathat. A Top irodájában volt egy táblánk, ahova felírtuk csoporttársaink hibáit. Amikor egyikük elkövetett három hibát, kénytelen volt péksüteményeket hozni az egész csoportnak. Ez volt a büntetése!

Egy nap Paul Goulet lelkipásztor irodánkat látogatva rábukkant a táblára, ahova kigombostűztük csoporttársaink tévedéseit, és elképedt rajta! Azt javasolta, hagyjuk azonnal abba a „fekete pontok” osztogatását ezen a tablón, s arra buzdított, tegyük pont az ellenkezőjét!

Attól a naptól kezdve mindahányszor egy csoporttársunk valami jelentőset vitt végbe, felírtuk a nevét a dísz-tablóra. Három minősítés után ünnepet szerveztünk a tiszteletére, hogy megmutassuk neki, mennyire értékes. Azóta lavinaként zúdultak a TopChrétienben az ajándékok, a mások iránt figyelmességet és jóindulatot tanúsító üzenetek, versek és meglepetések. Gyökeresen megváltoztatta ez a munkahelyi légkört, és új kifejezések jelentek meg beszélgetéseink során, úgymint: „Annyira értékellek”, „Szeretlek”, „Nagyszerű vagy”, „Köszönöm, hogy vagy”.

Francia gondolkodásmódunk gyakran arra sarkall, hogy azzal törődjünk, ami nem megy. Szívesen emlegetjük mások kudarcait, hogy nagyobbnak tűnjünk náluk. Paradox módon a sikert sem valorizáljuk, és amikor valaki sikert ér el, azonnal azt feltételezzük róla, hogy rosszak a szándékai vagy kétesen jár el, ilyen keretek közt elég bonyodalmas tehát új tervekkel állni elő Franciaországban, mert nem lehet igazán sikert elérni, s kudarcot sem lehet igazán vallani. Magam is ebben a felfogásban éltem. Nem valorizáltam sem a kudarcot, sem a sikert, nem tudtam bátorítani másokat. Kritizálni, ítélkezni, ujjal mutogatni a problémákra, megszólni másokat bezzeg tudtam; engednem kellett, hogy átformálja Isten a szívemet, hogy igazi megtérést éljek meg ezen a téren.

Amikor egy terv sikerül, rendszerint ezt mondjuk keresztény közösségeinkben: Dicsőség Istennek! Az embernek nincs semmi érdeme! Amikor azonban valami nem megy, szidjuk az illetőt. Furcsának tartom ezt a szokást. Igen, minden dicsőséget Istennek kell adnunk, de elismeréssel is kell lennünk azok iránt, akik megérdemlik, és meg kell tanuljunk gratulálni másoknak, különösen is azoknak, akik azért munkálkodnak, hogy előrébb vigyék Isten országát. A Szentírás azt mondja, hogy kétszeres tisztelettel kell lennünk irántuk. Van hát tennivalónk.

Arra bátorítalak, tanulj meg örülni a szép dolgoknak, amiket Isten megvalósított, de azoknak is, akiken keresztül cselekszik Isten.

Isten mindent Igéje által teremtett meg, és a te szavaidnak is teremtő erejük van. Tanulj meg lelket önteni azokba, akik elesnek, hogy segítsd őket talpra állni; és tanuld meg bátorítani azokat, akik sikert érnek el, hogy még messzebb mehessenek!

Elküldök minden reggel egy emailt, az Egy Csoda Minden Nap-ot. Szokás szerint mindegyik emailt ezzel a kifejezéssel zárom: Köszönöm, hogy vagy. Egyik barátom, Bruno Picard lelkipásztor hívta fel elsőnek a figyelmemet erre a kifejezésre. És lám, miért is szeretem annyira ezt a kifejezést, hogy köszönöm, hogy vagy: Először is valorizál, ezt mondja: Fontos vagy! Értékes vagy! Egyedülálló vagy! Hálás vagyok érted Istennek! Azután pedig dicsőíti Istent, így szólván: Létezel, mert Isten akarta, hogy létezz! Boldogságot vett tervbe az életedre. Az ennek a bizonyítéka, hogy létezel. Végül pedig Teremtőnkhöz is szólunk vele, neki is mondjuk ugyanis: Köszönöm, hogy vagy!

Az a remek, hogy amikor arra kezdjük el használni a szánkat, hogy másokat bátorítsunk, többé nem magunkkal vagyunk elfoglalva, és észrevesszük, hogy fantasztikus emberek vesznek minket körül! Egyre inkább rájövünk, mennyire is egyedülállónak teremtett meg Isten mindegyikünket, és azt akarta, hogy kiegészítsük egymást.

Minél kevésbé bátorítunk másokat, annál inkább elszigetelődünk. Igen, Isten megáldott egy adománnyal és egyedülálló szereppel bízott meg, de ez nem jelenti azt, hogy egymagad mindent megtehetsz. Nem szabad egyedül maradnod, a többieknek ugyanaz az álmuk és az elképzelésük, mint neked. Kérd Istentől, hogy hozzon kapcsolatba velük természetfeletti módon, és köss szilárd barátságokat! Ha párkapcsolatban vagy valakivel, ébredj rá, hogy úgy teremtett meg Isten téged és párodat, hogy kiegészítitek egymást! Ha engeded, hogy Isten vezesse az életedet, odaküldi majd az utadra a kellő személyeket a kellő időben.

Kitárod-e hát ezentúl a szívedet mások felé és kinyitod-e a szádat, hogy bátorítsd és megáldd őket? Hiszem, hogy a jövő a bátorításé, valamint azé, hogy valorizáljuk keresztény testvéreink terveit, tisztelettel legyünk mások iránt és elfogadjuk, hogy mind különbözünk egymástól. Úgy gondolom, a jövő a kapcsolatokban rejlik, olyan baráti és testvéri kötelékekben, amelyeknek középpontja Krisztus. Maga Jézus mondta: „Ahol ketten vagy hárman együtt vannak a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20)

Tanúságot kaptam Isabelle-től, aki közalkalmazott egy pénzügyi központban. Egy telefonhívás során a tőle telhető legjobban állt egy adófizető szolgálatára, aki ezt mondta neki, mielőtt letette volna a kagylót: Köszönöm, hogy vagy!

Szeretetünk hozhat változást ebbe a világba és nem előítéleteink, kritikáink és mások megítélése. El tudsz-e képzelni egy országot, ahol ahelyett, hogy panaszkodnánk, kritizálnánk, ítélkeznénk, másokat lekicsinyelnénk és alábecsülnénk, bátorító szavakat kezdenénk küldeni országunk kormányzóinak, azoknak, akik minket szolgálva munkálkodnak és akikkel egy utakon, pályaudvarokon és járdákon járunk?

Képesek vagyunk, hogy megváltoztassuk országunk gondolkodásmódját! Képesek vagyunk, hogy a világba új kultúrát vigyünk, Isten Országáét, ahol minden lehetséges és ahol mindenkit szeretnek és értékelnek.

Ne várjuk a változást, ne ígérjük meg a változást, hanem legyünk az a változás, amelyet meg akarunk látni ebben a világban!

Hiszem, hogy közre fogsz működni ebben az átalakulásban. Hiszem, hogy Isten rendkívüli módon használja majd fel az életedet. Ezt kérem számodra imámban!

És el ne felejtsd: Nagyszerű vagy!